Sepsiszentgyörgy régió bemutatása

Történelmi adottságok

A politikai viszonyok és földrajzi adottságok hatása

A regionális elhelyezkedés örökségeként Sepsiszentgyörgy, mint a legdélibb székely város,
a szász nyelvterület határán többször kellett küzdjön státusának megőrzéséért. A kereskedelmüket és kézműiparukat nagyon féltő szászoknak többször sikerült ideig óráig visszavonatniuk a vásártartó jogot, melyet a város bizonytalan, utalásos körülmények között szerzett 1427-től, melyet 1492-ben Báthory fejedelem oltalomlevelében erősített meg. A kézműipar fejlődését a XVI. században a bizonytalan vásártartó jog, valamint a Brassóban és Kézdivásárhelyen virágzó
kézműipar akadályozta. Térszerkezetileg nem volt adott egy akkora -- ezen városok által le nem
fedett -- piac, mely lehetőséget adott volna egy sepsiszéki kézműipari koncentrációra. Ezt a
problémát csak később, a városba telepített huszárezredi parancsnokság körül kialakult, pezsgő tiszti életvitel oldotta fel.

Mária Terézia parancsára 1763-64-ben a katonai parancsnoksági épület és az ehhez tartozó
melléképületek az akkori barompiac délkeleti oldalán épültek fel. Ezzel a városnak új hármas
fejlődési pályát jelöl ki, egyrészt adminisztratívan a város katonai vezetés alá kerül, fellendül a
kereskedelem és kézműipar, és kialakul a mai új városközpont, amely határozott – 150 évig tartó -- impulzust adott a déli irányú városfejlődésnek.

A határőrvidék megszervezése ugyanakkor drámai társadalmi változásokhoz vezetett. A
szabad székelyek határőrkatonákká váltak, kemény módszerekkel szoktatta le az osztrák katonai vezetés elődeinket előjogaik gyakorlásáról, így vesztették el adófizetési mentelmüket és a szabad mozgáshoz való jogot, de az új rendszer szabályozta a házasságok kötését (birtokvédelmi szempontból), szigorúan korlátozták a magasabb fokú iskolák látogatását, a székely ifjak részéről oly módon, hogy kötelezték őket a székely örökségről való lemondásra.

A Habsburg hatalomátvételt követően a XVIII. században maga a társadalomszerkezet
minősül avultnak. Az agrárviszonyokat az jellemzi, hogy itt még mindig földesúri szolgáltatások
terheitől sújtottan termel a jobbágy. A szabad székely, a határőrkatona gazdálkodásának gyorsabb fellendítését pedig megnehezíti életformája; és végül itt a földesúri birtok sem alkot összefüggő uradalmakat, amelyek könnyebben állnak át a racionalizáltabb árutermelésre, hanem általában szétszórt jobbágytelkeken, sok faluban megbúvó, kisebb allódiumokat egybefogó szervezet. A bányaipari és céhes hagyományok szintén jelentősek, de ezeken a területeken csak a polgári forradalom előestéjén jelentkezik nagyobb méretű vállalkozási kedv és bontakozik ki új, manufakturális jellegű iparfejlődés.