Sepsiszentgyörgy régió bemutatása

Az emberi tevékenységek fajtái - Dénes István

Ipar

Különbözõ ágazatok összehasonlító vizsgálatából az tűnik ki, hogy az élelmiszeripar a forgalom 42%-át teszi ki, a többi feldolgozóipari ágazat pedig sorrendben: építõipar 15,04 %, textilipar és készruhaipar 11,50 %, villanymotor és autóalkatrész 11,23 %, dohányipar 7,49 %, faipar 4,09 %, gépipar 3,28 %, építõipari anyagok elõállítása 2,21 %, utak, hidak építése, karbantartása 1,61 %, épületgépészet, szerelés 1,43 %, fémek újrahasznosítása 0,64 %, műanyagipar
0,51%.

A hatékonysági vizsgálatból kiderül, hogy termelékenység tekintetében az élelmiszeripar a legjobban szervezett ágazat, ezt követi az ugyancsak kimagasló termelékenységet mutató cigarettagyártás, ahol a munkavállalók esetében nem beszélhetünk rejtett munkanélküliségrõl, mint a gépipar esetében, mely azóta 1999 tavaszán átesett egy újabb leépítési hullámon és a termelékenysége kétszeresére emelkedett, de az ágazat tõkeintenzitása mellett még mindig mélyen a nemzetközileg elvárt szint alatt van.

Érdemes még követni a textil- és készruhaipar termelékenységét, amely közismerten a leghatékonyabb automatizálás mellett is nagyon sok eleven munkát épít be az elõállítási láncba.

Ennek az iparágnak tehát a kullogó helyezése némileg elfogadható, bár ez sem éri el a nyugateurópai színvonalat. Ami tovább rontja a város versenyképességét az a villanymotor és autóalkatrész-ipar, mely újra köztudott magas tõkeintenzitás mellett igen alacsony hatékonysággal dolgozik. Itt azonban az ágazatelemzésnél rávilágítunk, hogy egy valóságot erõsen torzító átlagról van szó, ahol az iparág elsöprõen domináns vállalata keretében két részleg, egy nagyon hatékony villanymotor és egy nagyon rossz technológiájú - ebbõl kifolyólag nagyon pazarló - autóvillamossági részleg eredményeit mutatják ki a könyvekben. Az építõiparnál nincs számba véve az ideiglenes és alkalmilag dolgoztatott munkaerõ, tehát magasabb hatékonyság jött ki a valósnál.

A jövedelmezõségi mutató alatt az egy alkalmazottra jutó profit mértékét értjük, ebben a vonatkozásban a dohányipar lóhosszal vezet a faipar elõtt. Érdemes ezzel a két ágazattal foglalkozni ebben a megvilágításban, az egyikük mint nagy hagyományú zászlós iparág, a faipar pedig mindenkori székelyföldi alapágazat. A jövedelmezõségi lista további soron következõ ágazatainak nincs számottevõ súlya a mai struktúrában, esetükben távlati növekedési potenciáljukat érdemes vizsgálni.

A dohányipar jövedelmezõségét a területi monopóliumjelleg adja és az a tény, hogy a legalacsonyabb árfekvésű népcigaretta márkája országos elismertségnek örvend. A faipar kimagasló jövedelmezõsége egyrészt az 1997-ben liberalizált deszkaexport jövedelmezõségének köszönhetõ, ilyen nagyarányú kimutatottsága pedig adminisztratív okra vezethetõ vissza, ami alatt azt értem, hogy a termelõ vállalatok öt év adómentességet élveztek és ebbõl az iparágból nagyon sok cég esett ezen rendelkezés hatálya alá, tehát értelmetlen volt a profitrejtés.

Ebben a tekintetben a sereghajtók régi állami vállalatok által dominált ágazatok. A patinás textilipar transzferárak miatt, a gépipar pedig piacszűkülés valamint kihasználatlan kapacitások miatt vesztette el versenyképességét.