Sepsiszentgyörgy régió bemutatása

Az emberi tevékenységek fajtái - Dénes István

A mezõgazdaság

A mezõgazdaságban lényeges változások mentek végbe. A régi földtulajdonosok visszakapták földjeiket 10 hektárnyi területig. Az új törvény pedig további földterületeket fog visszajuttatni. A mezõgazdasági termelõszövetkezeteket felszámolták, és vagyonukat szétosztották
a tagság között. Az állami mezõgazdasági vállalatok átalakultak részvénytársaságokká. Az egyéni gazdaságok kialakulása számos, mindmáig megoldásra váró kérdést vet fel: a tõkehiány, a mezõgazdasági eszközök és a vetõmag hiánya, a termények piaci értékesítésének gondja is említésre szorul. Mindezek ellenére a megye gazdanépe a rendelkezésre álló szerény eszközökkel is jelentõs mennyiségű burgonyát és gabonaféleségeket termel. Nem egy magángazdaság ért el szép eredményeket, és beruházásaival növelte saját gépparkját. Erre a legjobb példa az, hogy az 1994-es
évben a megye traktorállományának 73%-a, azaz 1560 traktor a magángazdák birtokában volt.

Kis térségünk fejlõdésére a tulajdonviszonyok nyomták leginkább rá a bélyegüket.
Sepsiszentgyörgy régióban az állami vállalatok kezében tartott föld volt a legnagyobb arányú. A jó minõségű földterületekkel az állami gazdaságok rendelkeztek. Ez azt eredményezte, hogy 5393 ha terület nem került vissza a magántermelõk kezébe, és az 1991-1994-es burgonya-konjunktúra nem eredményezhette a Kézdivásárhely és régiójában történt felhalmozási rátát a lakosság körében. Sepsiszentgyörgy régióban a legjobb minõségű földterületek Uzonban, Kökösben, Illyefalván, Sepsiszentgyörgyön, Gidófalván, Maksán, Rétyen és Nagyborosnyón vannak. Ezekben a községekben alakítható ki nagyüzemi vagy középüzemi gazdálkodás. A jó minõségű földterületek teljes nagysága 19 250 ha.

A Dél-Háromszéki medencét átmosott csernozjom és öntéstalajok borítják. A
Kézdivásárhelyi medence területe a Feketeügy, Kászonpatak és Torjapatak mentén is hasonló minõségű talajból áll. Nagy területen termesztenek elsõsorban burgonyát, gabonaféléket és cukorrépát, valamint téli káposztát.

Összehasonlítva a sepsiszentgyörgyi és kézdivásárhelyi régió termékstruktúráját szembeötlõ az, hogy míg a Kézdivásárhelyi medencében az összterület 32 %-án termesztenek burgonyát addig a sepsiszentgyörgyi régióban csak az összterület 10 %-án. Átlag feletti, azaz 52%-os a burgonyatermesztés Kézdiszentléleken, ugyanakkor Csernáton, Kézdivásárhely és Nyújtód térségében 40%. Ezzel szemben Sepsiszentgyörgy régió legmagasabb mutatói – 16%
Sepsiszentgyörgy, 12% Réty – messze elmaradnak a felsõháromszéki minimum hányadú Ozsdola 25%-a mellett. Ez a jelenség figyelmeztet arra, hogy a Sepsiszentgyörgy régióban nincs elég forrás a magángazdák kezében burgonya termesztésére. Ez a kultúra hektáronként 20 000 000 (1999) lejes ráfordítással indítható. A tõkeakkumuláció másik forrása, a káposztatermelés – amely sok kézi munkát igényel - elsõsorban Kézdivásárhelyre jellemzõ.

Egy hektárról 35 000 kg káposztát lehet egy átlagos évben begyűjteni. Ez 70 000 000 lej b vételt jelent. Aránylag kevés befektetésbõl lehetett kisebb tõkét kovácsolni, amit majd átvittek a burgonyatermesztésbe. Itt már 4-5 hektáron gépesített formában 1992-95-ig beszerezték maguknak az alap mezõgazdasági gépeket. Ennek következtében a felsõháromszéki régió túldotált mezõgazdasági gépekben, hiszen gyakori az olyan gazda, aki 5-6 ha mellett teljes gépparkkal rendelkezik.

A háromszéki mezõgazdasági stratégiát teljesen differenciálni kell Kézdiszék és Sepsiszék között. A problémák markánsan különbözõképpen kerülhetnek megoldásra, mert míg Sepsiszentgyörgy régióban a gépi ellátottság hiányzik, addig Kézdivásárhely környékén az amortizáció megvalósításával küszködnek.

A felsõháromszéki régió teljes burgonyatermesztési kibocsátása (1998-ban) 30 M euró +1,3 M euró káposzta eladásából származó bevétel. A burgonya 2/3-át kínálják eladásra. Ez 20 M euró vásárlóerõt, valamint megtakarítást jelent Felsõ-Háromszéken. Ezzel szemben Sepsiszentgyörgy környékén az eladásra felkínálható burgonya 5 millió euró értékű lehet. A teljes megtermelt érték 10 millió euró (1998 novemberi árfolyamon). A legfontosabb mezõgazdasági fejlesztési alapítvány tapasztalatai azt igazolják, hogy a 40 éves kollektivizálás negatív hatása ma is érezteti hatását. Az emberek nehezen társulnak. Az 1992-
1996-os periódusban olyan visszatérítendõ támogatásokat adtak, amelyek teljes gépparkkal láttak el egy-egy társaságot. A feltétel az volt, hogy legyen összesen 50 ha területük. Az eredmény az lett, hogy a gépek közös tulajdont képeztek, elhanyagolták õket, majd tönkre tették. 1997 óta gépeket egyéneknek adnak, kinek egy permetezõt, kinek egy burgonyaszedõt.

Emiatt az emberek társulnak alkalmi munkákra és igénylik is az alapítvány közvetítését. A társulási szándék ki fog alakulni, de ez hosszú folyamat lesz.

A termékstruktúra továbbá tartalmazza a cukorrépát, amelyet azért termesztenek, mert teljesen hitelezett (mag, műtrágya, felvásárlás). Ezek a családok kielégíthetik cukorigényüket is. A gabonát azért termesztik, mert olcsó a megmunkálása, teljesen gépesíthetõ, takarmánynak is megfelel, a vetésforgó miatt vissza kell térni erre a kultúrára, valamint nem igényel különös
gondozást. A tulajdonosi szerkezet olyan az alsóháromszéki régióban, hogy a társadalmi pozíció (városra elszármazott ma tisztviselõ vagy oktató, vagy egészségügyi káder) lehetetlenné teszi a mezõgazdasággal való foglalkozást, ezenkívül korlátozott a tulajdonjog gyakorlásának lehetõsége is, mert a szépmezõi, pálpataki és uzoni állami farmokba kényszer-részvényesként kerültek a tulajdonosok, és nem tudják jogaikat érvényesíteni. A két régió talajösszetételében nincs számottevõ eltérés. A tulajdonjogi vitát várhatóan a 2000. év elején megjelent új földtörvény rendezi majd, de ez az elsõ 10 évben a mezõgazdasági szerkezet gyengüléséhez fog vezetni.