Sepsiszentgyörgy régió bemutatása

Román gazdaságstratégia - Dénes István

A nyolcvanas évek

Az 1981-es gazdasági terv az export nagyarányú növekedésével és az import
szintentartásával szerette volna egyensúlyba hozni a kereskedelmi mérleget. A nyugat-európai recesszió azonban áthúzta ezt az elgondolást, mivel a nyugati piacokon drasztikusan csökkent a KGST országok áruinak befogadása.

A takarékossági politikát késõn és habozva vezették be, még 1981 elsõ felében is nõtt akülkereskedelmi deficit. A külföldi bankokkal és az IMF-fel folytatott halogató, titkolódzó politika következtében a segítség késõn és nem elegendõ mértékben érkezett. Elharapózott egy, a nemzetközi bankmorált erõsen sértõ gyakorlat. 1981 elején Románia egyre több fizetéssel került hátralékba, büntetõkamatot nem fizetett, a rövidlejáratú kölcsönök is behajthatatlanná váltak.

Kialakult a román fizetésképtelenség. A gazdasági nehézségeket 1981 második felében áthárították a lakosságra, ami megingatta a Románia politikai stabilitásába vetett bizalmat.

A fizetésképtelenség feloldására exportra szakosított termelõegységeket hoztak létre és ezért bérpreferenciát, valamint kiemelt energia- és importanyag-ellátást kaptak. Másik oldalon drasztikusan csökkentették az importot, ezért az élelmiszer és az energiahordozók hiánya korábban nem tapasztalt méreteket öltött. 1982 folyamán fokozatosan nagyarányú külkereskedelmi dolláraktívum alakult ki. A hitelállomány gazdálkodása során fennakadások tapasztalhatók a fizetésekben 1981-ben hátralékot halmoznak fel, 1982-ben a gazdasági vezetés átütemezést kért, 1984-ig odáig javul a fizetések ritmusa, hogy elõre törlesztenek, majd 1986-87-ben újra átütemezésekre került sor.

A nemzetközi pénzügyi folyamatoktól való távolmaradása miatt Románia nem tudta drága hiteleit olcsóbbakra kicserélni, mint ahogy azt Magyarország 1985-86-ban megtette. Az import minimalizálása folytán a modernebb technika beáramlása nagyon lelassult. Megnõtt a Szovjet kapcsolat jelentõsége az új olajszállítási egyezmény életbeléptetésével. Az 1985-ös 1,5 millió tonna helyett a román olajimport egyharmadát, 6 millió tonnát vásárolhattak a Szovjetuniótól. Ez a fordulat lényegesen átrendezte az exportoldalt is, mert korábban a Közel-Keletre irányuló élelmiszer és kõolajfúró-berendezés kivitel jó részét a Keleti Nagy Testvér felé irányították. Továbbá erõsödött a KGST-n belüli együttműködés, az ország a 15 éves stratégiai késéssel erõsíteni akarta a szakosítási egyezmény adta keretek kiaknázását. A nyugati relációban kialakult aktívum nem lett volna fenntartható az ország stratégiai fontosságának elfogadottsága, a fõ partnerek, az NSZK, az AEÁ és Olaszország csendes támogatása nélkül.

A nyolcvanas évek gazdaságpolitikájának a legfontosabb célja az adósságok teljes mértékű törlesztése volt, amelyet 1989-re el is értek. de ezt a lakosság és társadalom szemszögébõl másként lehetett látni. Erõsödött a naturális tervmutatók részletezettsége, tervkötelezetté tették a háztáji gazdaságokat, korlátozták a szabadidõt, elõírták a születendõ gyermekek számát.

A mezõgazdasági politikában a hetvenes évek végi agrárválság újabb koncentrációt hozott.

Az 1980. január 1-jével létrehozott agrár-ipari tanácsok feladata, hogy az egy gépállomás
körzetéhez tartozó valamennyi szövetkezeti és állami egység, és más alsófokú intézmény tevékenységét koordinálja. Így 10-20 ezer hektáros nagy szervezetek jöttek létre a gépállomás vezetése alatt, ugyanakkor az állami gazdaságok gépparkját is a gépállomások tulajdonába adták, hogy ezzel biztosítsák az egységes irányítást a gépesítés és kemizálás terén. Ezzel elméletileg megdõlt a korábbi elv, ami az állami gazdaságok fejlesztését kiemelten kezelte és a termelõszövetkezeteket másodlagos szocialista tulajdonformaként háttérbe szorította.

Az 1980. évi mezõgazdasági termelés-visszaesés okai között ott voltak a felhalmozott kibillenésre hajlandósító tényezõk, újszerű volt azonban a makrogazdasági környezet hatása. A fizetési mérleg problémák, az általános növekedési válság, a beruházás-, energia-, és importanyagkorlátozások már az elõzõ évtõl éreztették hatásukat. Ugyanakkor kiélezõdött a munkaerõhelyzet, mivel nõtt a kézi munkák iránti igény és tovább romlott a munkaerõ-ellátás. Ezek következtében 1981-ben kevéssel csökkent a gabonatermelés, a kapásnövények termesztése lényegesen visszaesett, 1981-82 telén az állattenyésztés mélypontra zuhant. Az állami vezetés a feláras felvásárlási rendszer és tervben leszögezett, a háztáji gazdaságokra és a tsz-ekre nézve burkolt, kötelezõ kvóták bevezetésével reagált a krízishelyzetre. 1982-ben megnõtt az agrár-ipari tanácsok szerepe, egyidejűleg megszűnt a gépállomások felügyeleti joga, a tanácsok szakosított intézményei lettek. Az új helyzet fõ ellentmondása a termelõszövetke-zetek és az állami gazdaságok deklarált teljes gazdasági-pénzügyi önállósága és az agrár-ipari tanács korlátlan beleszólási joga között feszült. Ugyanakkor viszont ezen felsõ testület nem rendel-kezett saját pénzalapokkal, kizárólag adminisztratív szervként működhetett, a naturális tervlebon-tás és politikai felelõsségvállalás új hierarchikus láncszemeként restaurálva az 1969 elõtti járásokat. A felvásárlási árak új rendszere a korábbi alapárakat jelentõs felárakkal egészítette ki. A felár nagysága az egy hektár vetésterület, illetve az egy tenyészállat után az állami alapnak leszállított termék mennyiségétõl függött. A felár úgy volt differenciálva, hogy a rosszabb felszereltségű, alacsony jövedelmezõségű, nem állami termelést preferálta, a szövetkezeti, háztáji termelõket egyaránt. Ezzel tágítani akarták az állattenyésztés kapacitását a lehetséges legvégsõ határig.

A rossz termés csökkentette az élelmiszerkínálatot és romlott a takarmányhelyzet. Annyira felmentek a szabad- és feketepiaci árak, hogy a háztájiban olcsó élelmiszert (pl. kenyeret) használtak takarmányozásra, illetve szénával kereskedtek tej helyett. Az áruhiány megváltoztatta a társadalmi és szimbolikus tõkék újratermelésének mechanizmusait. Egyre kiterjedtebbé vált a kölcsönös szívességek reciprok hálózata. A tranzakció tárgya lehetett áru, vagy arra vonatkozó információ: mit, hol ki révén, hogyan lehet beszerezni. A kapcsolatok közege a munkahelyi kollektíva, családi vagy ismeretségi kör. Ezek piaci funkciót is kapnak, a fokozott hatósági ellenõrzések idején rajtuk keresztül került eladásra hús, sajt, importáru.

A gazdaságpolitika alapvetõ célkitűzésének - a fizetési mérleg stabilitásának –
megvalósítására agresszív importhelyettesítõ program indult (pl. rizs- és gyapottermesztõ kampány - analógia a harminc évvel korábbi magyar narancsra).

A nyolcvanas évek termelése nem lépte túl soha az 1979-es hústermelési szintet. A növénytermesztésnél 10-25 százalékos hozamtöbbletet értek el az évtized végére, holott a belföldi hivatalos statisztikák rekordértékű eredményekrõl számoltak be, melyet nem igazoltak sem a FAO, sem a GST-tagállamok, sem más nemzetközi (becsült) statisztikák.