Sepsiszentgyörgy régió bemutatása

Román gazdaságstratégia - Dénes István

Románia gazdaságának versenyképességi vizsgálata

Elkészült Románia elsõ 1989 utáni átfogóbb gazdaságelemzése „Románia gazdaságának versenyképességi vizsgálata. Megoldási javaslatok a 2000-ik, 2005-ik és 2010-ik évre” címmel, amelyet a Román Akadémia Kiadó gondozásában két közgazdász tanár: Dan Voiculescu és Cezar Mereutã készített.

Kiindulópontként két fontos alapfeltételezéssel élnek a szakértõk az 1998-2010 periódusra.

Egyrészt, hogy az országban megmarad a társadalmi béke, ami a makrogazdasági stabilitást eredményez, másrészt feltételezik, hogy Románia tartani tudja magát az EU csatlakozási

folyamatban vállalt politikai és gazdasági kötelezettségeihez. Mint minden elõrejelzés ebben az esetben is a szerzõk sok statisztikai anyagra támaszkodtak. Ebben a kontextusban nagyon sok adatot sorakoztatnak fel a román exportképesség és versenyképesség alakulásáról 1910 óta. Ezen adatok fényében megfigyelhetõ, hogyan reagált a gazdaság a világon történõ fejlemények kihívásaira, ezen belül kimagasló képességekrõl tanúskodnak a két világháború közötti adatsorok. Románia exportja a világ exportjából 1,23% -ot tett ki 1937-ben, az 1980-as évekbeli 0,60%-kal és az 1990-es
évekbeli 0,11-0,15%-kal szemben.

A kereskedelmi mérleg 1910-1937 között általában pozitív volt, a háború és a világgazdasági válság ideje alatt. A második világháború után az ország külkereskedelmi tevékenysége a tervutasításos gazdaságirányítás engedte szűk mozgástérrel kellett beérnie. A gazdaság ebben a periódusban a tõkejavak túlzottan felfejlesztett választékát nyújtotta, a félkésztermékek nagy
mennyiségben történõ elõállítása mellett, ugyanakkor a fogyasztási javak termelésének iparágai elsõsorban exportra specializálódtak, ami belföldön hiánygazdaságot eredményezett.

Az 1989-es fordulatig sok fontos ágazat, mint ipari és háztartási elektronika, számítástechnika, távközlési berendezések gyártása, kohászat és fémipar, gumi és műanyagipar védett környezetben fejlõdhetett. A védettséget az alapanyagok, energia, kutatási-fejlesztési költségek támogatása, keresztfinanszírozása, valamint a KGST-piac biztosította enyhe versenykörnyezete
jelentette. Ez oda vezetett, hogy a vállalatok kis mértékben foglalkoztak a konvertibilis deviza övezettel, nem tudtak ebben a térségben releváns piaci információkhoz jutni, szegmenseket megnyerni.

A fenti állapotból sikerült kiszabadulniuk a kõolajfeldolgozó berendezéseket gyártóknak, kõolaj feldolgozóknak, textil és lábbeli gyártóknak, valamint a bútor és szállítási-eszközgyártóknak, akik komoly pozíciókhoz jutottak a világpiacon.

Liberalizmus vagy hangsúlyos redisztribúció Abban a pillanatban, mikor a védett ágazatok beléptek a reálszférába, mármint ami a világpiacot illeti, kiemelten fontossá vált az átmenet és fõleg a válsághelyzetek menedzsmentje, amely új célkitűzések felé (profitszerzés) és új piacok felé (konvertibilis deviza) irányítja a vállalatokat. Éppen ezért fontos, hogy az igazgatóból menedzser legyen, mintegy alapfeltételként a versenyképesség kialakulásának irányában.

A fent említett elemzés négy forgatókönyvébõl bemutatjuk a kettõt: az alapelképzelést ezzel szemben az úgynevezett pozitív forgatókönyvet, ami elsõsorban a román valóságból indul ki és figyelembe veszi az EU integráció követelte megszorításokat is. Az elõrejelzés különbözõ számítási módszerekkel operál, melynek keretében a bemenõ adatokat több feltételezés alapján változó értékeken vitték be a modellezõ számítási formulákba. A fontosabb makrogazdasági adatok, amelyeket használtak és melyekkel modelleztek a következõk: országos átlagfizetés, munkanélküliség, külgazdasági trendek, beruházások, hazai össztermék, külföldi államadósság.

Az alapforgatókönyv (1) feltételezi, hogy a gazdaság – mint a 90-es években magától fejlõdjék az állam komolyabb beavatkozása nélkül. Az elõrejelzés szerint ez esetben az eredmény bizonytalan kimenetelű, ingadozó, a hazai össztermék átlag 2,5%-al fog növekedni a következõ 12 évben. Egy ilyen irányítás a gazdaság elmaradását fogja eredményezni világszinten, 2005–2010-ig. A periódus végére majd minden gazdasági mutató visszaesik az elõrejelzés induló évi mutatóinak értéke alá (az össztermék növekedésének üteme, reálkereset, beruházások, a kivitel reálértéke). A pozitív forgatókönyv (2) feltételezi, hogy komoly beavatkozások történnek a monetáris és adópolitikában. Ennek alapján olyan intézkedéseket foganatosítanak, mely az 1999-2005 közötti idõszakra következetesen a makroökonómiai egyensúly megtartását tartja szem elõtt, leszorított infláció, az inflációs rátához igazított relatív magas kamatláb és szigorú adóztatás, mely intézkedések az éves gazdasági növekedést átlagosan 1,35%-ra hozzák vissza. Az idõszak második felére azonban ezek az alapozó intézkedések meghozzák azt, hogy a GDP éves átlagban 3,1%-al fog nõni. Az adóbevételeket az állam úgy próbálja megoldani, hogy miközben csökkenti az adókulcsot, és mivel nõni fog a jövedelem ezért bevételei az adóalap növekedésébõl továbbra is az elvárt szinten maradnak. Ez mindenképp a reálkereset és a beruházások növekedéséhez vezet, ugyanakkor
megfelelõ szinten tartja az árfolyamot, inflációt, és a külföldi meg a belföldi államadósságot.

Ennek alapján feléled a belsõ piac és vásárlóerõ.
A 3-as és 4-es forgatókönyvek az EU integrációs, valamint a teljesen liberális gazdaságirányítás a „laissez faire – laissez passer” mindkettõ esetében nagyfokú egyensúlyproblémákat jeleznek elõ.

Reál GDP [Mld lej] az 1990-es árakon (grafikon)