Prognosztika

Korlátozó tényezők - Dénes István

Nem kell elfelednünk hogy a sepsiszentgyörgyi gazdaságfejlesztés egyik alappillére a
nagyvállalatok (Iame, Imasa, Confolux, Plastico, Covalact, Textilgyár stb.), valamint az ezek holdudvarában létrejött vagy létrejövő termelési-szolgáltatási kisvállalkozások. A másik lehet a mezőgazdasági termékeket feldolgozó kisipar és élelmiszeripar, a harmadik terület a természeti lehetőségeket és kézműipari hagyományt kiaknázó idegenforgalom és ehhez kapcsolható tevékenységek. A fejlesztésnek azonban súlyos és állandósult forráshiánnyal kell számolnia, amely nem az egyedüli gúzsbakötő tényező. A továbbiakban megvilágításra kerülnek azok a korlátok, amelyeket nem kerülhet el a városfejlesztés.

Az abszolút forráshiány

Az abszolút forráshiány feloldására, vagy legalábbis enyhítésére elvileg négy eszköz áll a gazdaságfejlesztő helyi politikai aktorok rendelkezésére: a meglévő, szűkös erőforrásokkal való igen racionális gazdálkodás kikényszerítése a vállalkozói szférából, például: ne vegyen új Mercedest, ha még nincs hűtőkocsija a tejüzemének szállítandó tej begyűjtésére; a fejlesztés erős szelektivitása: ne akarjuk a faipart is a textilipart is a gépipart is az élelmiszeripart is egyszerre fejleszteni, valamint sikeresen illeszkedni az iparban is és az idegenforgalomban is a nemzetközi környezethez; az addicionális külföldi források bevonása figyelve arra, hogy ne csak a külföldi forrásokra támaszkodjunk, mert van helyi tőke; s végül a helyi fogyasztás korlátozása, mondhatjuk úgy is, hogy a megtermelt jövedelmet a lakosság megtakarítások formájában az iparfejlesztésbe kellene fektesse, amely takarékszövetkezetekben történő megtakarításokat kellene eredményezzen, hogy a helyi kisvállalkozások legalább egy része ne szenvedjen továbbra is az akut tőkehiánytól.

Mélyszerkezeti merevség

Annak ellenére, hogy nem mondhatjuk el azt, hogy könnyű lenne majd feloldani az abszolút tőkehiányt, még súlyosbítja a helyzetet a nagyobb vállalatok mélyszerkezeti merevsége.
Mélyszerkezeti merevségnek nevezi a szakma, és olyan adottságokat ért alatta, amelyeket egy-két hosszú távú fejlődési periódus alatt nem lehet kiküszöbölni, még a legtökéletesebb fejlesztési politika segítségével sem. A termelési tényezők leglassabban változó elemeinek és a gazdaság tevékenységszerkezete ugyancsak leglomhább szegmenseinek állapotáról és súlyáról van szó.

A termelési tényezők oldaláról

A termelési tényezők oldaláról itt elsősorban a természeti kincsekből eredő adottságok
jöhetnek számításba, másodsorban az emberi tényező általános szakmai-kultúrszínvonaláról és
mesterségbeli tradícióiról van szó. Itt elsősorban a faipart kell megemlítenünk, amely mind a
nyersanyag oldaláról, mint a szakmai tradíció oldaláról odaszögezi az iparszerkezet egyik hányadát ehhez az ágazathoz. Ha ez nem történik meg, akkor még rosszabb szerkezet alakulhat ki, amikor a háromszéki fát nem mi dolgozzuk fel. Ezen a területen a szakmai tudás a generációról generációra örökölt szakismeret, faszeretet párosul egy hallatlan igénytelenséggel, amely elsősorban azok a faluról beköltöztetett inkább betanított munkások, akik a faiparban dolgoztak és nem volt családi tradíciójuk ezen foglalkozás területén.

A másik fontos ágazat a tejipar, amely a természeti adottságainkból kiinduló szarvasmarha
tenésztés kínálta nyersanyagot kell felszívnia. Minden olyan tejfeldolgozó, amely a nyomott áras tejet nálunk vásárolja és máshol dolgozza fel, értéket szív ki térségünkből. Ezért kell támogatni a fordított tendenciát, amit ma egyelőre csak a nagy tejgyár valósít meg azzal, hogy szomszédos és távolabbi megyékből hozott tejet dolgoz fel.