Prognózisok, melyekre felfűzhetőek a stratégiai akciók - Dénes Judit

Műszaki fejlődési jövőkép

A villanymotorgyártásban

Az a technológia, ahogyan a villanymotorokat gyártják, várhatóan az elkövetkező tíz évben
nem fog változni. Alapvetően alumíniumházra, szilíciumlemezekre és rézdrótra fog épülni továbbra is az előállítási eljárás. Ma a gyártási sorokat – amennyiben nem kézileg tekercselnek -- nagy szériában tekercselő célgépek uralják, ez várhatóan a robottechnika további fejlődésével átalakul és a kis szériákat vagy a gazdasági periférián gyártatják kézi megoldással, vagy robotokkal a centrumban, ez attól függ, hogy milyen gyorsan kell és hány motor. Elképzelhető, hogy a tucat alatti megrendeléseket, és nagyon sok ilyen rövid szériát a robottechnika fog uralni. Ez a sepsiszentgyörgyi gyárra nézve nem jelent nagy veszélyt, a ma uralkodó trend, amely a kis szériás megrendeléseket a manuális megmunkálású módszerrel a kelet-európai periférián fogja elvégeztetni, nem fog változni. A változások a külső arculatban várhatóak, de ez önmagában nem veszélyezteti a helyi ágazatot. A gyártási folyamatban várhatóak kisebb innovációk beépülése, melyre van sepsiszentgyörgyi eset is, amikor a szilíciumtárcsákra egyszerűbben préselték rá a fémrészeket mint az amerikai partner gyárában, mihelyt az amerikai kiküldött meglátta az itteni megoldást és megtudta, hogy kik készítették a szerszámgépet, azonnal kiemelték őket és most tengerentúlon dolgoznak.

Autóvillamossági alkatrészek területén

A műszaki áttörések az amerikai űrkutatás és a német háttéripar eredményeiből érkezhetnek
tehát általunk teljesen átláthatatlan irányból. Várható a számítógép korlátlan térhódítása ezen
területen is a kapcsolók képernyős, képernyőérintős vagy egeres megoldása, a fedélzeti számítógép teljes térhódítása. A szenzorokat is mind bekötik a számítógépbe, a műanyagok környezetkímélők lesznek. Elképzelhető, hogy az érintős szenzorok átadják a helyüket az optikai, hő, hang és elektromágneses érzékelőknek (lásd biztonsági rendszerek). Továbbá az előállítási eljárásban elterjednek a megaszériák, amikor több márka fogja ugyanazt az érzékelő családot használni, ezt pedig ugyanattól a nagyméretűvé vált szenzorszállítótól fogják vásárolni, tehát a piacról kiszorulnak a kisebb vállalatok.

Fémforgácsolás, személygépkocsi kapcsolószekrények

Ebben a szakszférában az automatizált gépek térhódítása megállíthatatlan. A mai
technológia is inkább a gép melletti csendes és passzív figyelés szerepét rója a felügyelő munkásra. A mai csúcstechnológia várhatóan 15-20 év múlva kerül Sepsiszentgyörgyre. Várható ellenben az első kőolajár-robbanás (1973) után kifejlesztett energia- és munkaerő-kímélő eljárások mihamarabbi betelepítése, ami a mi viszonyainkhoz képes csúcsszektort jelent. Ennek elsősorban munkaerő-felszabadító hatása lesz, ha addig még marad valami a gépiparunkból. A személygépkocsi kapcsolószekrényeket várhatóan – ez egyébként a mai trend is – óriásszériás sorozatokban fogják gyártani. Elképzelhető, hogy több autómárka fogja használni ugyanazon gyár termékét, ezzel szemben várható egészen kis szériák előállításának lehetősége is. Ezen kisszériás többméretes, emberi tőke-barát termelési rendszer meghonosítása lehet az egyik túléltető tendencia.

Faiparban

A bútoripari világszínvonalat ma elsősorban az automatizált csarnokok jellemzik, a nálunk
megvalósított gyárakhoz viszonyítva az emberi munkaerő itt is nagyon szűk körben van
foglalkoztatva. A számítógép nemcsak a tervezést segíti, hanem a gyártásban is nagyon elterjedt, olyannyira, hogy már a bútordíszek faragását és számítógéppel vezérelt vésővel valósítják meg. A kérdés az, hogy a helyi bútoripar hány év múlva jut el erre a szintre, és akkor mi lesz a versenyképes nyugati bútoripar húzóereje? Az itteni bútoripar nemzetközi versenyképessége abban rejlik, hogy helyben található a nyersanyag, és olcsó a munkaerő. Elképzelhető, hogy az utóbbi tíz évben alakult faipari vállalatok próbálnak majd inkább használt, de újabb technológiájú megmunkáló gépeket is vásárolni. Ez a tendencia azonban nem lesz általános, inkább pontszerű, egy-két vállalatnak sikerül az elkövetkező tíz évben elérnie ezt a szintet. A többi apró cég kézi szerszámokkal és kisgépekkel próbál boldogulni. Jó lesz, ha sikerül a román piac tömegigényeit kielégíteni, itt azonban a kis üzemméret problémája hátrányt fog jelenteni azokkal a fenyőfát feldolgozó, ugyancsak az utóbbi időben alakult, nagyobb vállalatokkal szemben, akik úgyszintén a helyi tömegpiacot célozzák meg és ebből akarnak az exportexpanzióra tartalékot gyűjteni. A bútoripari termékek az előállítástól függetlenül mondhatni időtálló kereslettel rendelkeznek. Veszélyt a műanyagtermékek és bútorelemek elterjedése jelenti (lásd irodabútorzat).

A táguló szegmense a felvevőpiacnak a legjobb minőségű termékeket vásárló magas jövedelműek csoportja. Szűkülő szegmens a hazai tömeg-bútorpiac mely várhatóan 7-8 év múlva kezd majd lassan magához térni, a kicsit igényesebb kivitelezésű termékek enyhén gyorsabban, a bóvli szegmens pedig lassabban.

Kereskedelmi vonalak

Regionális szinten Románia három nagy gazdasági és politikai erőtérnek van kitéve. Azország tektonikus meleg pontja -- szó szerint is és átvitt értelemben is – a vráncsai (Vrancea)
epicentrum, a törésvonalak az ebből északra és nyugatra kiinduló Kárpátok vonulatai, valamint a
délkeleti irányba húzódó Moldva-Havasalföld történelmi régiókat elválasztó határvonal. A
környező gravitációs centrumok, mintegy szelektíven kiválasztott zsákmányt, külön-külön vonzzák a volt fejedelemségeket. Erdélyt vonzza Európa, Havasalföldet a Török–Görög Erőtér, Moldvát pedig az Orosz Birodalom. Az ország tehát e hármas erőtérben van kifeszítve Balkán térképére.

Régiónkra nézve nagyon kedvező volna, ha feltámadna a Selyemút kereskedelmi dinamizmusa. A XVIII. és XIX. században Brassóban volt a görög–makedón kereskedelmi kamara székhelye. Az ebbe a kamarába tömörült kereskedők Sztambultól Bécsig bonyolították le az áruforgalmat. A havaselvei fejedelmek, elsősorban a fanarióta görög hivatalnokfejedelmek támogatását élvezték. Elképzelhető a jövőben egy arabok, törökök, és görögök által vezérelt különkülön
csatornákat használó, de végeredményben minden esetben itt áthaladó kereskedelmi útvonal
kialakulása. Ezt a hatást megerősítheti az a tény, hogy a brassói agglomeráció az ország egyedüli olyan számottevő település-csoportja, ahol: (a) egyszerre van jelen az ipari diverzifikáltság, a számottevő mezőgazdasági potenciál és turisztikai létesítmények sokasága; (b) az ország legurbanizáltabb övezete és nincs túl nagy polarizáció a különböző települések között; (c) centruma a fővárostól 165 km távolságra van és egyszerre ötvözi magába a főváros-közelséget és az erdélyi kultúrkörhöz való tartozást; (d) az ország közepén fekszik.

Ennek az agglomerációnak a sorsát nagyban befolyásolhatja a brassói tehergépkocsi-gyár,
traktorgyár és sok más gépipari vállalat sorsa. Ha az állam mégis szelektál és csak részben hagyja sorvadni ezeket a vállalatokat, a többit sikeresen privatizálják és bekapcsolják a nemzetközi gazdasági rendszerbe, akkor a régió már rövid távon felvirágozhat. Ha ez nem történik meg, akkor a fejlődésbe való átlendülés csak évtizednyi időtávon túl valósul meg.
Az agglomeráció másik nagy kitörési pontját a bukaresti kereskedőházak háttériparának
letelepítésében kell keresni. Elsősorban azokban a termékcsaládokban, amelyet importálunk, de alacsony fajlagos beruházási igényük miatt könnyen hazai termeléssel ki lehet váltan, ez lehet a csomagolóipar, élelmiszeripari kellékek és segédanyagok gyártása, papíripar stb.

Városunk övezete egyrészt a brassói térségnek, ezenkívül a Prahova völgyének, a fővárosnak,
a Galac–Brăila településpárosnak éléskamrájává válhat a tej, a hús, a burgonya tekintetében.
Valószínűsíthető, hogy az agrárolló által mutatott jövedelemleszívást „jó szemmel” nézik a
konkurens régiók közgazdászai. Ezen a területen akkor könyvelhetünk el sikersztorit, ha a
mezőgazdasági jövedelmek által realizált felhalmozásból egy magasabb hozzáadott értéket termelő ipari szerkezet létrehozását alapozzuk meg. Az élelmiszeriparban most konjunktúra van, a beruházási kedv végül is ezt mutatja, de várhatóan a piac telítődik és ekkor kialakul az a nyomott ár, amely a befektetett tőkét bentragasztja ebben az ágazatban. Ez akkor kerülhető csak el, ha még mielőtt kialakul a piaci telítődés, a helyi tulajdonosok folyamatosan beruháznak és nem vonják ki presztízsfogyasztásra a pénzt cégeikből (autók, drága háztartási berendezések, ingatlanok, tengerentúli utazások stb. formájában), valamint olyan termékskálát alakítanak ki, amellyel a magas jövedelmű vásárlóréteget, valamint a vendéglátóipart célozzák meg és ezzel „agyjáradék” jellegű jövedelmet realizálnak.