Sepsiszentgyörgy
története
I. Földrajzi adottságok és az élet első nyomai
A város -- térben
-- Délkelet-Erdélyben, az egykori Háromszék délkeleti
részén, a különböző felszíni formák találkozásánál, a
Baróti-hegység délkeleti lábánál, e hegylánc legmagasabb
csúcsától, a Görgőtől (1018 m) keletre kiszélesedő övezetben,
a Debren és Szemerja patakok hordalékkúpján, valamint
az Olt árterületén alakult ki. Geológiai szempontból
változatos képet nyújt.
A hegyvidéki zónában levő kőzetek jórészt a kréta-korszakban,
mintegy 60 millió évvel ezelőtt keletkeztek. A neokom
homokkövekben érdekes konglomerátokat, breccsákat találhatunk.
A hegylábi zóna, a harmad- és negyedkorban (pleisztocénben)
létrejött tó-tenger üledékeiből épült fel. Az üledékek
rétegeiben pedig szén található. A Debren-patak
völgyében gazdag, ősemlősökre utaló maradványok kerültek
felszínre. Ezek közül említésre érdemes a jégkorszakban
élő bölény, a gyapjas orrszarvú és hiéna csontvázmaradványa.
A gyógyhatású ásványvizekre, gázömlésekre már Orbán
Balázs is felfigyelt. Az ásványvizes források közül
megemlítjük a Sóskút, a Főkút, a Szemmosó,
Jenő, Erzsébet stb. forrásokat: a kénes jellegűek
közül jelentősebb a szemerjai részen fekvő Büdöskút, a
város belterületén pedig a Györgybíró-féle kénesfürdő.
A lakosság számának növekedését korlátozta a város területének
kiterjedése, szántóföldjeinek minősége. Az 1910-es statisztika
szerint a város földterületének nagysága 9383 katasztrális
hold. Az 1968-as adatok alapján a földterület egynegyedét
a fakószürke erdei talaj, közel egyharmadát a podzolosodott
barna erdei talaj, a kilúgozott fekete mezőségi talaj
25 százalékot, az öntés- és réti agyagtalaj pedig kb.
10 százalékot képez. A dombvidéki zóna -- a szemerjai
és az árkosi határ felől emelkedő terasz -- nehezebben
művelhető és gyengébb minőségű. Az erdő irányában fekvő
dombokhoz hasonlóan, földművelésre kevésbé volt alkalmas
(a mai Csíki negyed, új piac, textilgyár, központi park
környéke) az Olt árterülete. A jobb minőségű szántók a
Szépmezőn húzódtak, de ezek jó részét a Daczó család birtokolta.
Az első ember letelepedésének pontos időpontját megállapítani
nem lehet, de a régészet által feltárt csontvázak, eszközök
a csiszolt kőkorszakra utalnak. A Váradi utcában
neolitikum kori zsugorított sírt ástak ki. Ugyanitt kora
rézkori kerámia is előkerült. Az Őrkőn rézvésők,
agyag-, cserép, csont- és kőeszközök beszélnek az itt
élt emberekről.
Az Eprestetőn ugyancsak bronzkori település nyomait
tárták fel. A Gémváránál levő bronzkori település
anyagából a geometriai díszítésű tál jelentősebb. A vaskor
idején szintén lakott, ezt bizonyítja a bedeházi malomnál
feltárt kerámia. A római hódítás korszaka pedig pénzérmékkel,
csontfésűk, kerámia- és egyéb maradványokkal van képviselve.
Település nyomait tárták fel a Sepsiszentgyörgy melletti
Bedeházán, amely e vidék, így Szentgyörgy koraközépkori
lakottságát is bizonyítja.
E bevezető fejezetben csak nagyon röviden, mintegy ízelítőként
ismertettük a város földrajzi adottságait, geológiai viszonyait,
az egykori élővilágot, valamint az emberi élet első nyomait,
mivel célunk az írott történelem -- elsősorban a város
középkori múltjának -- ismertetése.
Megjelent
a Tanulmányok Székelyföld történetéből
(város, népesség, iskola) című kötetben -- kiadta
Scribae Kádár, Sepsiszentgyörgy, 1996 - (C)
Kádár Gyula -- kadargyula@planet.ro
Digitalizálta: walter@planet.ro
Fotók: Toró Attila
|
|
|