Több ezres tömeg gyűlt össze szombaton, november 24-én a sepsiszentgyörgyi Szabadság téren, ahol az Erdélyi Magyar Néppárt autonómiatüntetést szervezett Sánta Imre bikfalvi református lelkész, a Néppárt képviselőjelöltje kezdeményezésére.
A színpadon elsőként Sánta Imre szólalt fel, aki beszédében hangsúlyozta: a székely él és élni akar, és ehhez autonómiára van szüksége. Az autonómiaigény kifejezésre juttatása időszerű, ezt bizonyítja, hogy a tüntetéshez csatlakozott minden erdélyi magyar párt, csatlakoztak és mozgósítottak a nemzeti tanácsok és a civil szervezetek – mondta beszédében Sánta Imre. „Ha lesz hit és kitartás a székely emberben, holnap többen, holnapután pedig még többen leszünk, és akkor kiáltásunk egyre hangosabb lesz, és egyre messzibbre fog eljutni. Tegyünk ennek érdekében, amíg még nem késő" – fogalmazott.
Bíró Levente, a kézdiszéki Székely Nemzeti Tanács elnöke beszédében azt hangsúlyozta, hogy a szombati autonómiatüntetés csak egy állomása az autonómiaküzdelemnek. „December 9-én parlamenti választások következnek, de ez a mozgalom tovább kell folytatódjon. Újra és újra utcára kell vonulnunk. Ki kell vigyük a küzdelmünket az utcára és egyre többen kell csatlakoznunk, egész addig, amíg kivívjuk Székelyföld területi autonómiáját" – mondta.
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szerint többé nem kellene eltűrni azt, hogy a magyarság választottjai elmenjenek Bukarestbe, majd hazajönnek, és elmagyarázzák, hogy mit miért nem lehet megcsinálni. „Minőségi képviseletre van szükségünk. Olyan politikusokra, akik az autonómia ügyéből egy tapodtat sem engednek. (...) Új egység kell, amelyben a pártpolitikának fölébe emelkedik a nemzetpolitika. Olyan egység, amilyent ma itt látunk. Vannak közös ügyeink. Közös nyelvet beszélünk. Közös a célunk. És ez a célunk nem más, mint amit Kós Károly már kilencvenegy esztendővel ezelőtt tisztán és világosan megfogalmazott: a magyarság nemzeti autonómiája" – mondta beszédében Tőkés László.
A jelenlevők egyhangú Igen!-felkiáltással válaszoltak Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnökének beszédében feltett kérdéseire: akarják-e, hogy a magyar képviselők ismét a parlament elé tárják a Székelyföld területi autonómiájának statútumát, illetve, hogy az önkormányzatok helyi határozatokat hozzanak az ügyben.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és szenátorjelöltje azt hangsúlyozta, hogy a magyar közösség nem engedhet tovább teret a csüggedésnek és a fásultságnak, és azt sem engedheti, hogy dolgaiban mások döntsenek. „Mondjuk ki tehát együtt: autonómiát akarunk. Autonómiát akarunk, mert az autonómia a megoldás. Nem egy megoldás a sokból, hanem a megoldás. (...)Csak együtt lehetünk sikeresek tehát. Közelebb célunkhoz a politikum, a civil társadalom és az egyházak harmonikus együttműködése vihet. Ezért vagyunk itt és most mindannyian, együtt. Ezért kiáltunk. Addig, ameddig kell. Ameddig Székelyföld és Erdély önrendelkezését el nem érjük. Ameddig szabadok nem leszünk" – fogalmazott Toró T. Tibor.
A tüntetésen felolvasták Gál Kinga magyar, valamint Herbert Dorfmann dél-tiroli európai parlamenti képviselő levelét. A tömeg több alkalommal is „Autonómiát!" skandálással szakította meg a felszólalók beszédét.
A résztvevők elénekelték a Székely himnuszt, a színpadon fellépett a Transylmania együttes, majd Sánta Imre felolvasta az autonómiát szorgalmazó Sepsiszentgyörgyi nyilatkozatot, amelyet a tömeg háromszoros igennel fogadott el. A rendezvény a Magyar himnusz eléneklésével ért véget. (közlemény)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Fotó: Toró Attila
A sepsiszentgyörgyi autonómia-tüntetésen elfogadott nyilatkozat
Az autonómia a megoldás!
Mi, Románia és az egyesülő Európa szabad polgárai, élve gyülekezési és szabad véleményformálási jogunkkal, az eljövendő nemzedékek iránti felelősségünk tudatában, közös akaratunk megerősítéseképpen ma, 2012. november 24-én Sepsiszentgyörgyön ismételten és elkötelezetten hitet teszünk az erdélyi magyar közösségünk és Székelyföld önrendelkezése mellett.
Nincs további huszonkét évünk várni arra, hogy Bukarestben rendeződjenek közös dolgaink. Mondjuk ki: az elmúlt évtizedek keserű tapasztalata az, hogy a központosított hatalom nekünk eddig több problémát okozott, mint ahányat megoldott!
Elég volt a tétlen csodavárásból!
Elegünk lett a fejünk fölött köttetett háttéralkukból!
Elegünk lett abból, hogy korrupt politikusok elprédálják gyermekeink jövőjét! Elegünk van abból, hogy a mindenkori kormányok hibás döntéseinek árát mi fizetjük meg!
Elegünk van abból, hogy belső Anyaországunknak, Székelyföldnek még a puszta létét is tagadják!
Székelyföld élt, él és élni akar.
Ezért gyűltünk ma össze.
Őseinktől örökül kapott szülőföldünkön otthon akarjuk érezni magunkat. Ez a mi jussunk. Ragaszkodunk hozzá.
Szabadon akarjuk használni anyanyelvünket, nemzeti szimbólumainkat. Székelyföldön legyen a magyar is hivatalos nyelv. Jogunk van hozzá.
Önálló oktatást akarunk a bölcsődétől az egyetemig. Legyen jogunk hozzá!
Azt akarjuk, hogy a mi adónkat itt költsük el Székelyföld fejlesztésére, népének épülésére. Legyen jogunk hozzá!
Azt akarjuk, hogy természeti kincseinkkel mi gazdálkodjunk, ne idegenek prédálják el, és nekünk csak a tájsebek gyógyítása maradjon. Legyen jogunk hozzá!
Azt akarjuk, hogy dolgainkat nem ismerő kormányhelytartó ne akadályozhassa értékmegőrző és értékteremtő munkánkat.
Azt akarjuk, hogy saját dolgainkban mi dönthessünk.
Autonómiát akarunk. Mert az autonómia a megoldás. Szavatolja ünnepeink méltóságát, lehetővé teszi a dolgos hétköznapok eredményességét és megmutatja a jövő biztonságát.
Ebből nem engedünk. Küzdelmünket békés, demokratikus eszközökkel mindaddig folytatjuk, míg célunkat el nem érjük.
Önmagunkban, egyen-egyenként nem fogunk sikert elérni. Mindenkire szükség van.
Szólítjuk egyházainkat! Hitünk megtartó ereje, a keresztény értékvilág évezredes iránytűnk.
Szólítjuk a mindennapjainkat otthonosabbá tevő civil szervezeteinket! Újra kell építenünk közösségeinket.
Szólítjuk írástudóinkat, tudósainkat és művészeinket! Az erdélyi kultúra egyediségére méltán lehetünk büszkék.
Szólítjuk politikusainkat! Az erdélyi magyarság egyértelmű akaratának eleget téve dolgozzanak ki egy közös cselekvési tervet az autonómia elérése érdekében. És attól el ne térjenek, jussanak akármelyik magyar párt színeiben mandátumhoz a törvényhozásban.
Szólítjuk az időseket! Bölcsességükre és tapasztalatukra építhetünk.
Szólítjuk ifjainkat! Alkotó lendületük előre visz.
Szólítjuk magyar szórványközösségeinket. Székelyföld – a belső anyaország – nem feledkezik meg róluk.
Idézzük Erdély szellemiségét! Küzdelmünk saját autonómiánkért része annak, hogy Erdélyt Bukarest önkényeskedő beleszólása nélkül akarjuk. Ezért partneri együttműködést keresünk az Erdély méltóságát visszakérő románsággal !
Ha egymillió aláírást kell összegyűjteni, hogy Európa végre felfigyeljen ügyünkre, összegyűjtjük.
Ha százezer aláírás kell ahhoz, hogy a Románia Parlamentjébe választott képviselők számára nyomatékot adjunk jogos követeléseinknek, összegyűjtjük.
Ha tüntetéseken kell kiáltanunk ismét és ismét autonómiára hívó szavunkat, akkor újra és újra utcára vonulunk. Nem mások ellenében, hanem azért, mert igazunk van.
A nemzeti autonómiánk apostolát, Kós Károlyt idézzük: „Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk".
Hittel és alázattal, felelősséget vállalva és az önrendelkezés iránt elkötelezetten fogunk dolgozni: örökségünk megóvása, jelenünk jobbítása és jövőnk biztosítása érdekében.
Isten minket úgy segéljen!
