Roedriger Lajos: Kászonszék és Háromszék néprajzos szemmel
(Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy, 2012, 120 oldal)
Sajtó alá rendezte, szerkesztette Szőcsné Gazda Enikő
A Székely Nemzeti Múzeum újonnan megjelent kötete Roediger Lajos (1854–1941) több helyszínre szétszóródott népművészeti, néprajzi jellegű feljegyzéseiből, levelezéséből, nívós fénykép- és rajzanyagából nyújt válogatást.
Roediger Lajos, a torjai születésű muzeológus a Bács-Kiskun Vármegyei Történelmi Társulattól került a 20. század elején Kovásznára, és bekapcsolódott a Székely Nemzeti Múzeum tudományos tevékenységébe.
A kötet első részében a kászoni kiszállásai alkalmával keletkezett jelentéseit, leveleit, fotóit, rajzait ismerheti meg az olvasó: 1910–14 közt hitelesen dokumentálta Kászonaltíz- és Feltíz, Jakabfalva, Impér ház- és kaputípusait, népviseletét, szőtteseit és varrottasait, jelentéseiben kitér a Katalin kápolna, a Balázsi kúria, a nagykászoni templom, az impéri kápolna és a gyönyörű magas keresztes kászoni temetők ismertetésére is.
Már kászoni kiszállásai alkalmával is fokozott érdeklődéssel fordult Roediger a gyapjúfestési receptek felé. A kötet egyik legértékesebb része az a több mint hetven, növényi alapanyagokból előállítható festékrecept, amelyeket magyar, román és szász környezetből gyűjtött Roediger.
A kötet második részében elsősorban háromszéki gyűjtések, leírások olvashatók. Már 1903-ban megjelent a kovásznai kopjafás temetőről készült írása, amelyben léptékarányos rajzokban ismerhetik meg az érdeklődők a rég felszámolódott kovásznai és vajnafalvi temetők formagazdag fejfavilágát. A Székely Nemzeti Múzeum székely varrottasairól, a kovásznai népviselet felújítási mozgalmairól, a csipketervező Szentkatolnai Bálint Benedek emlékezetéről, a kovásznai székely lakodalomról és a kazattás mennyezetekről, a gelencei templom restaurálásáról szóló mind fontosak a Székelyföld kultúrtörténete szempontjából.
A kötet megvásárolható a Székely Nemzeti Múzeumnál, ára 40 lej.
