A Székely Nemzeti Tanács a 2009. március 12-én tartott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést megelőzően kezdeményezte a magyar nyelv hivatalossá nyilvánítását Székelyföldön. A javaslat értelmében ez azt jelenti, hogy a magyar nyelv jogállása azonossá válna az állam nyelvével, és Székelyföld minden polgárának joga lenne szabadon, azonos feltételek mellett használni szóban és írásban mindkét nyelvet.
Négy év után, úgy tűnik az RMDSZ is zászlajára tűzi ezt a célt. Az erre vonatkozó kongresszusi dokumentum ugyanis kimondja: „Javasoljuk, hogy a román hivatalos nyelv mellett a nemzeti kisebbségek nyelvét is hivatalos nyelvként lehessen használni egyes régiókban."
Óriási előrelépés ez az RMDSZ-nek a kisebbségi törvénytervezetébe foglalt javaslatához képest, amely még az egyén jogaként ismertette volna el az „anyanyelv" használatának jogát, holott az állampolgárok közti teljes és tényleges egyenlőség feltétele Székelyföldön, hogy a magyar nyelv jogállása azonos legyen az állam nyelvével.
Hibás az a sajtóban terjedő megfogalmazás is, amely szerint regionális nyelvvé kell tenni a magyar nyelvet. A Románia által ratifikált Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Kartája szerint kisebbségi vagy regionális nyelvnek minősülnek azok a nyelvek, amelyeket „az állam olyan polgárai hagyományosan használnak, akik az állam fennmaradó népességénél számszerűen kisebb csoportot alkotnak, és amelyek különböznek az állam hivatalos nyelvétől/nyelveitől." A meghatározásból kiderül, ebben a pillanatban már kisebbségi és regionális nyelv a magyar, és az is kiderül, hogy a regionális nyelveket a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Kartája sem tekinti hivatalos nyelvnek! Ennél azért többet akarunk.
Ugyanakkor le kell szögezni: Románia adós még a Kartában foglalt jogok tényleges elismerésével, és azok szavatolásával is. Késik például a területhez köthető nyelvek földrajzi körzeteinek a tételes megnevezése, és ez előfeltétele a törvény végrehajtásának.
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
Marosvásárhely, 2013. június 3.
