2015. október 8. / Tamási Áron Színház, Kamaraterem
2015. október 8-án este 19 órai kezdettel újabb bemutatóra kerül sor a Tamási Áron Színház Kamaratermében. A svéd szerző, Jonas Gardell Jegesmedvék című darabját Zakariás Zalán állítja színpadra.
Évszázadokkal ezelőtt Svédország a művészeteket illetően nem volt része az ún. európai fejlődésnek, a radikális reformoknak, viszont a svéd és a többi skandináv népcsoport kiemelt figyelmet fordított, hogy kiváló tengerészeket képezzen, a hajóutak által kapcsolatba kerültek Európa lényeges kikötővárosaival, így a sajátos, népi jegyekben gazdag kultúrájuk nem egy teljesen izolált környezetben fejlődött tovább.
A svéd színjátszás kezdetei a 18. század végéig nyúlnak vissza, és többnyire a rituális megnyilvánulásokból, valamint a népi szórakoztató műsorokból állnak. Rendkívül sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a színház és az opera kulturális életük kitüntetett részévé váljon. Mégis, napjaink egyik legfontosabb operaháza a Svéd Királyi Opera.
A svéd drámairodalom kikristályosodásában Strindberg életműve nélkülözhetetlen, ugyanis az ő munkásságának köszönhető, hogy a klasszikusok mellett új darabok kerülnek be a színházi világ vérkeringésébe. Továbbá Ingmar Bergman, a modern filmművészet egyik legnagyobb hatású egyénisége is a színházművészetben, drámaíróként és rendezőként kezdte pályafutását.
Az ő törekvéseiknek köszönhetően a kortárs svéd művészek valamennyien könyörtelen igazságkeresők, akik alkotásaikban a lét kíméletlen valóságát mutatják fel, kivétel nélkül az emberre fókuszálnak. Az 1963-ban született Jonas Gardell a Jegesmedvék című tragikomédiájába sűríti egy család mindennapjait, egy idősödő nő magányát, lányainak kilátástalanságát. A fia – akire a szerző alteregójaként is tekinthetünk – az egyedüli, aki ráébred arra, hogy az egyetlen kiút ebből a nyomasztó közegből az alkotás szabadsága. „Természetesen a művészet egy bizonyos szinten kíméletlen. Annak kell lennie. A művészet megnevez, kiszolgáltat, rámutat. Ez a feladata, és ez természetesen kíméletlen dolog. De a fenébe is, az embernek figyelnie kell arra is, hogy ki az áldozat. Ki az áldozat? A kérdés nagyon egyszerű. Van jogunk megmondani, ki az? Mi haszna a művészetnek, ha nem meri felemelni a hangját? Fogjuk be a pofánkat?”
