Sepsiszentgyörgy | fotó: Toró Attila
20100414_Brassai_meghivoA Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja és kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum szervezésében 2010. április 14-én szerdán 18-órakkor nyílik a BRASSAÏ – 100 című fotókiállítás.
A kiállítást megnyitja Hadnagy Miklós a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központjának igazgatója.

 

 brassai_01.jpg  brassai_01.jpg  brassai_01.jpg
 brassai_01.jpg  brassai_01.jpg  brassai_01.jpg

Fotó: Toró Attila

 

BRASSAÏ [ifj. Halász Gyula]
fotóművész
(Brassó, 1899. szeptember 9.–Párizs, 1984. július 7.)

1918-1922: megszakításokkal képzőművészeti főiskolai (akadémiai) tanulmányokat folytatott Budapesten, ill. Berlinben. 1934: Emerson-plaket; 1937: Daguerre-emlékérem Budapestről; 1957: Médaille d'Or à la B. de photographie, Velence; 1966: American Society of Magazine Photographers díja; 1974: Médaille de la ville d'Arles; 1976: Chevalier de la Légion d'Honneur; 1978: Grand Prix national de la photographie, Párizs.

1924 február végétől Franciaországban, főként Párizsban élt. ~ párizsi léte a teljes anyagi bizonytalanság jegyében kezdődött. Francia, német és erdélyi lapoknak írt riportokból, s alkalmi rajzolásból tartotta el magát. Zsebében volt a Brassói Lapok munkatársi igazolványa, de ez a megélhetéshez igen kevésnek bizonyult. A fényképezéssel úgy került kapcsolatba, hogy riportjaihoz kezdetben mások által készített fotográfiákat vásárolt. Ekkor még fényképezőgépe sem volt. Rövidesen átlátta: gazdaságosabb, ha a maga készítette képekkel illusztrálja írásait. 1930 elején lett saját fényképezőgépe (Bergheil-Voigtländer, 6x9 cm, f:4,5, majd 1935-től egy Rolleiflex), a Hotel Glacière-ben, ahol lakott, egy másik szobában laboratóriumot rendezett be. Fényképezésre, többek között éjszakai felvételek készítésre vonatkozó ismereteket az akkor fotográfusként már befutott André Kertésztől kapott. Ez a későbbiekben kettőjük között konfliktusokhoz vezetett. Kertész visszaemlékezésében ötletlopással és hálátlansággal vádolta a fotográfust, akinek 1932 végén már ~ név alatt jelent meg a Paris de nuit (Az éjszakai Párizs) című albuma. (Párizs: Arts et Métiers Graphiques, előszó: Paul Morand.) Az alig két éve fényképező szerző a kötet nyomán hamarosan világhírűvé vált. E pályafutás gyorsasága nemzetközi mércével mérve is ritka jelenség. Az eredmény elsődleges alapja: ~ képzőművészeti diploma nélkül is magas szintű látáskultúrával rendelkezett. Nyilvánvaló, hogy a Kertész-tanítás ugyancsak hatékonynak bizonyult. Föltételezhető továbbá, hogy szemléletileg hatott rá Eugene Atget (1856-1927) Párizs-képeinek kiadása is (Párizs: Jouquires, 1930). A Paris de nuit fotótechnikailag is egy trouvaille volt; ezt megelőzően az éjszakai fényképezésnek - különösen ilyen egybefüggő rendszerben - szinte nem volt előzménye. A technikai jelentőségen túl a képek zömének líraisága, amelyet a finom átmeneti tónusok felfokoztak, illetőleg a szociális elesettségről tanúskodó felvételek drámai volta, amiknél az előadásmód a demagógiát elkerülve lett együttérző, ámulatba ejtette a kortársakat, s máig érő értékeket testesít meg. A látványt valamennyi albumlap esetében elég egyértelműen a képzőművészeti gyakorlatból hozott kompozíciós tudás, fegyelem fogta keretbe. E kötetből számos ~ által kedvelt kép kimaradt. Ezek, valamint később a párizsi éjszakai életről készített felvételei a maguk idejében a prűdnek kevéssé nevezhető francia fővárosban sem kaphattak kötetet. (Nyilvánosházakban készült képek, kábítószer-élvezőket, prostituáltakat, pederasztákat ábrázoló fotográfiák.) Ezek kiadására végül 1976-ban került sor Le Paris secret des Années 30 - A harmincas évek titkos Párizsa címmel (Párizs: Gallimard; London: Thames and Hudson; New York: Pantheon Books). Az e témakörben készült fényképek közül csak a "szolidabbak" jelenhettek meg Az éjszakai Párizsban. Brassai jó emberi és szakmai kapcsolatba került Picassóval is, erről két könyve tanúskodik (Les Sculptures de Picasso - Picasso szobrai - Párizs: La Chêne, 1949; Conversation avec Picasso - Beszélgetések Picassoval - Párizs, Gallimard, 1964 - ez utóbbi magyarul: Budapest, 1968). 1930-1963 között: fotográfusként dolgozott különböző sajtóorgánumoknak is (Minotaure, Verve, Picture Post, Lilliput, Coronet, Labyrinthe, Réalités, Plaisirs de France, Harper's Bazaar). Idősebb korában érdeklődése a graffitik fényképezése felé fordult, ennek emlékét egy album őrzi (Graffiti, Stuttgart: Belser Verlag, 1960; Párizs: Editions du Temps, 1961). Életének, művészi pályafutásának sok eseményére világít rá az Előhívás. Levelek (1920-1940) című kötet (Bukarest, 1980). Hamvai Párizsban a Montparnasse temetőben nyugszanak.

Főbb művei:
Voluptés de Paris, Párizs, 1934
Trente Dessins, Párizs, 1946
Camera in Paris, London, 1949
Histoire de Marie, Párizs, 1949
L 'OEil de Paris, Párizs, 1952
Séville en Fete, Párizs, 1954
Transmutations, Lacoste, 1967

Henry Miller Grandeur Nature, Párizs, 1975 Paroles en l'air, Párizs: Simoëín, 1977 Henry Miller Rocher Heureux, Párizs, 1978 Les Artistes de ma vie, New York, Párizs, 1982.

Forrás: www.artportal.hu

 

 

0
0
0
s2smodern
Polgári kezdeményezés a nemzeti régiókért - Székelyföldért megmozgatjuk Európát!
Kövess minket:

sepsiszentgyorgy info

© 2002 – 2020 sepsiszentgyorgy.info
Minden jog fenntartva!

 

Impresszum | Adatvédelem | Kapcsolat

 

Webdesign, webfejlesztés, karbantartás:
DIGITAL STUDIO

 

A sepsiszentgyorgy.info weboldal legjobb működése érdekében cookie-kat használunk. A weboldal látogatásával és használatával beleegyezik, hogy cookie-kat helyezzünk el számítógépén.