2011. július 22.
Az Árkosi Kulturális Központ júliusban Gyulai Líviusz magyarországi grafikus munkáit állítja ki.
A kiállítás megnyitójára 2011. július 22-én, pénteken 19 órától kerül sor .
Gyulai Líviusz rosszkor (1937. december 2-án), rossz helyen (Baróton), illetve rossz korba, a vérzivataros XX. századba született. A hozzá hasonló (szerencsés) tehetségek nála nagyobb ívű utat jártak be - Picassótól Dalíig, vagy a mexikói Diego Riveráig. Igaz, az ő lelküket részben megmérgezte a siker. Pénz és politika, e félelmetes szirének mesterünket szerencsére nem csábították el. Igaz, ő nem a fény városába, Párizsba emigrált, hanem még gyermekként Sopronon át Budapestre, ahol a Képzőművészeti Gimnáziumban, majd pedig a Főiskolán sajátította el a szakma csínját-bínját. Addigra azonban már tarsolyában volt a fél világirodalom.Míg a korai gyermekkorból valódi természet- és szabadságszeretetet hozott magával, a háborúban lebombázott Sopron feltárta neki rejtett kincseit: a középkori város napfényre került gótikus romjait s a könyvtár zsúfolt polcait.
A serdülő Líviusz a hétköznapok szomorú valósága elől a képzelet világába menekült. Az irodalom iránti rajongása és a rajzzal való közelebbi ismeretség, valamint Gustave Doré romantikus metszetei s Damier karikaturisztikus rajzai meghatározták a jövőjét. Tehetsége és sikerei dacára Gyulai Líviusz máig megőrizte magában a tiszteletet, amit csak az igazi Mesterek ismernek. A zsenik önhittsége hiányzik belőle.
Mintha nem is lenne egója; önmaga helyett mindvégig a mesterekről (Ágoston Ernő, Komjáthy Gyula, Kmetty János, Barcsay Jenő, Bernáth Aurél) és barátokról, pályatársakról (Kondor Béla, Nagy László stb.) mesél, akiknek annyi mindent köszönhet. (...) Az elmúlt évtizedekben a világirodalom klasszikusai vagy a hazai irodalmi élet kiválóságai mellett székely és magyar népmeséknek, később tudományos jellegű könyveknek kölcsönözte teremtő fantáziáját s bravúros rajzkészségét.
Gyulai Líviusz nevét hiába keressük a különböző lexikonokban. Jó esetben is csak korrekt életrajzi adatok, szűkszavú méltatás, s mindössze egy grafika (no, de milyen!) próbálja érzékeltetni e gazdag életmű jelentősségét. Pedig 1959 óta legalább 500 könyvet illusztrált.
S micsoda műveket!
A világirodalom színe-java: Cervantes, Defoe, Balzac, Moliére, Villon, Swift és Verne, Faulkner, Heinrich Mann, no meg a kedvencek: Italo Calvino és Laurence Sterne... felsorolni is képtelenség valamennyit. A Carmina Burana és a Szamártestamentum vérbő középkoriságától a szenvelgő rokokóig, a nosztalgiától Bradbury tudományos-fantasztikumáig, sőt napjaink kőkemény valóságáig vezet e sokfelé ágazó, kacskaringós életmű. S még nem is szóltunk a magyar irodalom gyöngyszemeiről. Csokonai, Krúdy, Mikszáth, Babits, Karinthy, Szerb Antal - és a zseniális kortásak: Weöres Sándor, Nagy László mellett Fejes Endre, Illyés Gyula, Páskándi Géza...Nem is folytatom, hisz joggal sértődik meg, aki kimarad. Már pedig szép számmal vannak: neves írók, költők, nyelvész és művelődéstörténész, írástudó képzőművész stb., akiknek kötete Gyulai Líviusz brilliáns grafikái s groteszkre fogékony elméje, (rajz)tolla, vagy metszőkése nyomán lett igazi csemege.
Fotó: Toró Attila
