2011. december 3-án a székelyföldi hagyományőrzők egy csoportja, az austerlitzi csatában elhunyt több mint 1500 székely hősre emlékezve, állított hármas kopjafát a 2006-ban felállított kopjafa szomszédságában. A kopjafa Kövér György gidófalvi hagyományőrző huszár főhadnagy, a Szilaj egyesület alelnökének az alkotása, amelyet székelyföldi tölgyből faragott. A kopjafa leleplezésén a 42 székelyföldi hagyományőrzőn kívül, részt vett, dr. Szőke László, Magyarország prágai nagykövete, Dr. Csikány Tamás alezredes, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtörténeti Tanszék vezetője és diákjai, valamint Frantisek Kroutil Telnice polgármestere és a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének elnöke. Hende Csaba honvédelmi miniszter üdvözlő levelét Lelovics Pál, a Brünni Magyar Polgári Egyesület elnöke olvasta fel. A megemlékezésen részt vett egy Budapestről érkező mintegy 60 fős magyar hagyományőrző csapat, amely a székely határőröket, az 1. és 2. székely határőr gyalogezredek történelmi egyenruháját viselve képviselte az aznap „újrajátszott" csatában. A székelyföldi hagyományörzők részéről a megemlékezésen a Szilaj egyesület – 11. székely huszárezred, Marosvásárhely-i, Marossárpatak-i, Szováta-i - Mátyás huszárezred, Gelence-i, Gyergyóremete-i, Kézdimartonfalvi – határőr gyalogezredei vettek részt.
A kopjafa leleplezése után a résztvevők átvonultak koszorúzni a Telnice határában álló, a több mint 1500 elesett székely katona tömegsírját jelző emlékoszlophoz.
A most fellállított kopjafa annak a 2006. december 2-án felállított kopjfának a szomszédságában áll amelyett - a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hallgatói Önkormányzata, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Papp Ferenc alezredessel, a Humán Osztály kiemelt főtisztjével, valamint a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségével és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal karöltve - a csatában elhunyt magyar katonáknak az emlékére állított Telnice központjában.
A megbékélés jelképeként a csatatéren 1910-1912 között felállították a Josef Fanta prágai építész terve alapján készült Béke Síremlékét. Az emlékmű költségeit a három ország kormányának ajándékaiból, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia lakosságának gyűjtéséből fedezték. A csata többségében orosz áldozatait a Béke Síremléke alatti kriptában helyezték örök nyugalomra. (forrás: mult-kor.hu).
1805 december másodikán volt a „három császár csatája" ként emlegetett austerlitzi csata, ahol Napóleon francia császár, I. Sándor orosz cár és I. Ferenc osztrák császár hadai ütköztek meg. A mai Csehország területén található Auterlitz (Slavkov U Brna) mellett, óriási emberáldozat árán aratta Napóleon, egyik legjelentősebb győzelmét. A csatában harcoló magyar katonák száma megközelítette a 4000 főt. A huszárezredek közül a 4. Hessen-Homburgi huszárezred nyolc százada és a 11. székely határőr huszárezred hat százada vett részt a harcokban. A magyar gyalogságot az 1. és a 2. székely határőrezred két-két zászlóalja (1300, 1300 fő) képviselte. Ezen alakulatok a szövetséges haderő 1. elővéd oszlopában harcoltak Kienmayer tábornok vezetése alatt. A székely gyalogság a Moritz Lichenstein dandár alá tartozó 11. (székely) huszárezred (700 fő) támogatásával szinte az első pillanattól kezdve tűzben voltak, véres harcot folytattak Tellnitz (Telnice) birtoklásáért.
A napóleoni csata áldozatainak emlékére 1933 óta tartanak rendezvényeket Slavkovban, melyeket évente tízezrek látogatnak belföldről és külföldről egyaránt. Az idesereglő hagyományörzökkel, pontos koreográfia alapján korabeli viseletben és korabeli fegyverekkel évente felelevenítik a csata egy-egy mozzanatát.
Fotók Toró Attila – Minden jog fentartva
Előzmények
Miután a francia csapatok 1805. november 13-án bevonultak Bécsbe, tovább üldözték a Morvaországba visszahúzódó szövetséges orosz–osztrák csapatokat. I. Sándor orosz cár megérkezésével a csapatok irányítása kikerült Kutuzov tábornok kezéből. A szövetséges uralkodók úgy döntöttek, hogy Austerlitztől (ma Slavkov u Brna, Csehország) nyugatra ütköznek meg Napóleonnal, ezért elfoglalták a Pratzen-fennsíkot, amelyet Napóleon szándékosan ürített ki, hogy ezzel csapdát állítson az ellenséges haderőknek.
A csata
A szövetségesek 40 000 emberrel indították meg a fő támadásukat a délen elhelyezkedő francia jobbszárny ellen, azzal a szándékkal, hogy azt elvágják Bécstől. Miközben Davout marsall 10 500 főnyi hadteste makacs ellenállást tanúsított ezzel a támadással szemben, és visszaverte a melléktámadást, amelyet a szövetségesek intéztek az északi szárny ellen, Napóleon császár Soult marsallt 20 000 gyalogossal megindította a domboldalnak, hogy a Pratzen-fennsíkon felálló gyenge szövetséges középhadat összezúzza. Soult elfoglalta a fennsíkot és meg is tartotta a szövetségesek visszafoglalási kísérleteivel szemben annak a 25 000 főnyi erősítésnek köszönhetően, amit Napóleon küldött neki a tartalékból. A szövetséges erőket csakhamar kettészakították és a fennsíktól északra és délre is nagy erőkkel támadást indítottak. Ennek eredményeképpen a szövetséges haderőt megfutamították.
Eredményei
A szövetségesek jelentős veszteségeket szenvedtek. A hadsereg maradékát a franciák szétszórták. Két nappal később I. Ferenc osztrák császár beleegyezett a hadi cselekmények beszüntetésébe és megegyezett I. Sándor cárral, hogy visszavonja hadseregét Oroszországba. Végül Ausztria is kénytelen volt békét kötni Franciaországgal (Pozsonyi béke), az Orosz Birodalom pedig egy ideig nem vehetett részt a Franciaország elleni szövetségekben. (forrás: Wikipédia)
