Átolvasva az RMDSZ autonómiastatútumát és figyelve a visszhangját pozitívumként lehet kiemelni, hogy a román közvéleményhez az az üzenet jutott el, hogy Székelyföld területi autonómiáját a magyarság minden politikai szervezete igényli, beleértve a parlamenti képviselettel is rendelkező Romániai Magyar Demokrata Szövetséget. Dicséretes az igyekezet is, amely arra irányul, hogy megnyerje az autonómia ügyének a román közvéleményt. Ezt megelőzően viszont magának az érintett közösségnek kell egységesen fellépnie azért a jövőképért, amelyet többségi honfitársainkkal el akarunk fogadtatni. Ez az első és legfontosabb lépés. Örömmel lehet nyugtázni, hogy ennek fontosságát az anyaország felelős politikusai is felismerték, és ennek megfelelő Semjén Zsolt minisztelnök-helyettes üzenete, aki az autonómiatörekvések egységének megőrzésére biztatta az erdélyi magyar politikai szereplőket, kiemelve a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács integráló szerepét.
Az együttműködés reményében fogalmaztuk meg tavaly novemberben Székelyföld autonómiájának sérthetetlen alapelveit, amikor még a szükséges és fontos közvitát a konszenzus alapjairól lehetett és kellett volna folytatni, hiszen az RMDSZ akkor még távol állt egy részleteiben megfogalmazott tervezettől. Már ekkor nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a szervezet nem egy jobb, hanem csak egy saját tervezet kidolgozását tűzte ki célul, hogy ezzel az autonómia tematizálását saját ellenőrzése alá vonja. Ez még önmagában nem zárná ki a kompromisszum esélyét, hiszen a legfontosabb, hogy Székelyföld közelebb kerüljön az autonómiához. Ehhez azonban szükség lenne egy koherens, mindenki által vállalható tervezetre, illetve egy garanciára arra vonatkozóan, hogy az RMDSZ a továbbiakban következetesen, a székelység érdekeit elsődlegesnek tekintve lép föl az autonómia érdekében. A közzétett autonómiastatútum számos elhibázott, a székelyföldi viszonyoktól idegen rendelkezése viszont nem erre utal. Ezek közül az egyik legmeghökkentőbb az, amelyik kimondja, hogy: „1.) A prefektus a belügyminiszter előtt felel a közrend fenntartásáért. 2) Ennek érdekében a közrendre és a nemzetbiztonságra vonatkozó jogszabályi előírások betartásával bevetheti az állami rendőrség és csendőrség erőit illetve más fegyveres erőket” Ez szinte szószerinti fordítása Dél-Tirol autonómiastatútuma 88. cikkének. Ez a rendelkezés olyan hatáskörökkel ruházná fel a prefektusokat, amelyekkel jelenleg nem rendelkeznek, és ez olyan többlethatalmat jelentene az ország többi prefektusához képest, amely semmiképpen sem következik az ország törvényeiből, még kevésbé a székelyek akaratából. Arra lehet gondolni, hogy az RMDSZ elhibázott statútumtervezetének 77. szakasz mögött az áll, hogy Dél-Tirol autonómiájának statútumát olykor előzetes elemzés, az ottani viszonyok és a történelem ismerete nélkül és nyilván a román jogrend felületes kezelésével másolták a tervezet szerzői. így történhetet meg, hogy az RMDSZ tervezetének kidolgozói nem pusztán a közrendre vonatkozó törvény előírásai alapján vetnék be akár a hadsereget is Székelyföldön, amint az Dél-Tirol autonómiastatútumában áll, hanem a nemzetbiztonsági törvény (!) alapján is.
Az egész 77. cikk nemcsak a székelyek érdekeivel és akaratával ellentétes, hanem a romániai törvényekkel, a XXI. századi Európa alapvető, demokratikus értékeivel is.
Az elhibázott megközelítések, megoldások kritikája azonban nem csupán erre a cikkre korlátozódik, hiszen az alapvető elvi kérdésektől (lásd Székelyföld határai) az intézmények felépítéséig (lásd javasolt központok), vagy az oktatás kérdéséig az RMDSZ javaslata egy sor olyan előírást tartalmaz, amely valójában alkalmatlanná teszi a konstruktív közvitára.
A kiutat ebből a helyzetből az jelentheti, ha visszatérünk az RMDSZ hajdani szenátora Dr. Csapó I. József által kidolgozott, RMDSZ képviselők által kétszer is a parlament elé terjeszetett, a Székely Nemzeti Tanács tervezeteként ismertté vált, és 200.000 székely ember kinyilvánított akaratával, népszavazáson megerősitett statútumhoz. Ha ehhez, mint kiindulási alaphoz érkeznek módosító javaslatok, akár a Romániai Magyar Demokrata Szövetségtől, akkor lehetőség nyílik arra, hogy ezeket novemberben a Székely Nemzeti Tanács elé terjesszük. Ebben a pillanatban ez lehet a konszenzus felé vezető út.
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
Budapest, 2014. szeptember 22.