2019. március 28-án, csütörtökön 17 órakor kerül sor az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Kiss Manyi - Háromszék „szülötte" című kiállításának megnyitójára a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban.
„A legendás művésznő születésének 108. és halálának 48. évfordulója alkalmából felidézzük jelentős alakításait életének útkereséseit.”
Házigazda: Marton Lichtfusz Katalin, a Lábas Ház kiállítótér szaktanácsadója
A kiállítás kurátora: Szebeni Zsuzsanna
A kiállítás 2019. április 19-ig látogatható a Lábas Házban, hétfőtől szerdáig 8-16, csütörtökön 8-17, pénteken 8-15 óra között.
Kiss Manyi (1911-1971) „Színészi alkotóereje költői emberismerete végigértelmezése nem termelt selejtet. Nagy alkotó volt operett-szubrettként, Csehov színpadi megtestesítőjeként, Sarkadi házmestereként egy stúdió-előadásban, vígjátékban, tragédiában, középfajú színműben. Mélyről eredt tragikomikuma özvegy Máknéj-ként Fejes Endre Vonó Ignácában, és a Brecht körül habzó skolasztikus viták idején Kurázsi mamaként shilleri hevülettel vonta kordéját, kevéssel a szubrett szerepkörből átigazolása után iskolajátékot teremtve az intellektuális erőből, anélkül, hogy sótlanná szikkasztotta volna háborúban hányódó gyermekeit az üzletért föláldozó markotányosnő tragikai alakját.” Összegzi pár sorban színészi játékának költőien tömör foglalatát Molnár Gál Péter. 1911-ben született az erdélyi Magyarlónán, de már csecsemőként Zágonba vitték, ahol nagynénje és férje fogadták örökbe. Boldog gyermekkora volt, amire mindig szeretettel emlékezett vissza. Kisgyermekkorában zongoraművésznőnek készült, de már tizennégy évesen a kolozsvári Izsó Miklós féle színitanodába jár, első szerepeit is itt kapja. 1928-tól Szegeden szubrett, naiva, komika, statiszta és táncosnő. 1939-ben a Délibáb ezt a hírt közli: „Kiss Manyi az Andrássy Színház tehetséges művésznője tudvalevőleg pár héttel ezelőtt férjhez ment Uferini, a híres bűvész fiához. Természetes, hogy Kiss Manyi vőlegényétől, majd később férjétől sok mindent megtanult a bűvészetből.” A harmincas években a Fővárosi Operettszínház szerződtette, majd a Vígszínházhoz került. 1954-től egészen 1971-ben bekövetkezett haláláig a Madách Színház társulatának tagja. Élete első sorsdöntő sikerét az Operettszínházban aratta, 1940-ben Eisemann Mihály Fiatalság bolondság című darabjában: a korabeli kritika ezt írta: „...be kell vallanunk férfiasan, hogy nem volna olyan sikere a darabnak, amilyen elvitathatatlanul van, ha nem Kiss Manyi aranyoskodná az egyik jelenetet a másik után. Kiss Manyi ma már fogalom Pesten... Nem volna túlzás, ha a fővárosi Operettszínházat Kiss Manyi Színháznak neveznék el.” Vígjátéki szerepeit drámaiak követik, közülük az első Reményik Zsigmond Atyai házában Marika, majd Csehov Három nővérében Olga. A film világa is felfedezi, több mint száz filmszerepe végigkíséri egész életét. 1954-ben Jászai Mari-díjat kapott filmbeli megható öregasszonyaiért, „nevetés facsarta könnyeket kapott a kislányért, akit a Kis Színpadon mutatott be mostanában minden este. Hirtzig Jucika 6 éves, Gál Zsigáné 60." (Színház és Mozi, 1954) Újabb drámai szerepek következnek, 1957-ben Anna Frank naplójában Edit szerepét játssza. 1957-ben Kossuth-díjat kap, majd 1958-ban eljátssza a Kurázsi mama máig is emlékezetes címszerepét: De Kiss Manyi igazi titkait igyekezett felfedni, Huszti Péter is: „Azt mindig éreztette és hangsúlyozta, hogy azért más is van a világon nem csak a színház. Ott van a gyönyörű szülőfalu Zágon, Marosvásárhely és az erdélyi hegyek. Meg a fák, a virágok, a kutyák, jó ételek….És persze van a színészet is, de ez egy a sok gyönyörűség közül. Ez a sokszínű, teljes életrajongása bűvölt el mindenkit, játszótársakat, nézőket egyaránt… Szerepeit-minden érzést, indulatot, fájdalmat, örömet csatasorba állítva a lélek mélyéről hozta fel. Alakításait pontosan keverte ki, a darabból, a figurából, élményeiből, pici testéből, csirkecsontjaiból, összetéveszthetetlen hangjából… Manyika mindent tudott a színészetről, szélsőségekről, de ezen túl vagy e fölött, mestere volt az „egy a sok közül „ kisemberek megformálásának. Noha soha nem méricskélte a szerepek értékét...”
