2022. május 12-én, csütörtökön, 18 órakor, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron termében kerül bemutatásra Török Zoltán legutóbbi, Remete című könyve. A szerző beszélgetőtársa a rendezvényen dr. Szekeres Attila István történész.
Török Zoltán 1957-ben született, tősgyökeres gyergyószentmiklósi, két gyermek apja, közelebbről kétszeres nagyapa. Végzettsége szerint közgazdász-számítástechnikus, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház aligazgatója, a dévai Corvin kiadónál megjelenő lapok szerkesztőségi tagja, a marosvásárhelyi rádió külső, önkéntes munkatársa. Színészi és táncházas múlttal rendelkező, a művészetekhez közel álló, második kötetes író és újságíró, gasztronómus, Székelyföld szerelmese.
Első kötetének – Voltam valaki – témáját angliai, taxisofőrként szerzett élményeiből merítette, kor- és társadalomrajz keretébe foglalva írta meg.
A Remete című könyvről:
„Kell még legyen helye egy történelmi jellegű regénynek, amely olvasásra megérett fiataloknak és idősebbeknek is egyaránt szól. Olyan időkről, amikor a puszta létezés is kétséges, a minduntalan választásra kényszerített pedig nem sok lehetőség között ingázhat. Amikor gyerekfejjel, de felnőtt léptekkel kell haladni bizonytalanság közepette, következő generációk okulására. Erdély pusztulásának korában járunk, II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjárata után. Bendegúz maroknyi emberpalántából lesz előbb apród, kiváló katona, majd szeretett keresztapja nyomán szerzetes és remete. Ezzel szinte párhuzamosan,az irgalmat nem ismerő tatár aga lassú átalakulás során újabb erdélyi család ősapjává válik. Mindenáron túlélni nem csituló veszedelmeket, fejedelmek bukását és újabbak felemelkedését, az országrészre betörő idegen rablóseregeket, fájdalmas veszteségek közepette – ez itatja át a központi alakok és majd' minden szereplő akaraterejét, ez biztatja emelésre a kezet, fegyvert szorongatva vagy hétköznapi szerszámot markolva. Öregek, asszonyok, szinte gyerekek szállnak szembe a túlerővel, ötletes cselt alkalmazva, amit majd jó párszáz év múlva az utódok is sikeresen felhasználnak. Közben arat a fekete halál, keletről menekülő keresztények kérnek bebocsátást Erdélybe. Boldog mosolyt idéző vég helyett nem a főszereplő utódai népesíthetik be, építhetik újjá a felperzselt falvakat, hanem a rettegett ellenségéi, bár már hamisítatlan erdélyi mivoltukban.”
