Csáji Attila Munkácsy- díjas képzőművész tárlata 2009. szeptember 3-án 18 órakor nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A tárlatot Vargha Mihály szobrász, igazgató nyitotta meg.
A mai anyaországi plasztikus- és lézerfestés elismert alkotójának Csáji Attilának a kiállításával indult a Gyárfás Jenő Képtár öszi tárlatsorozata.
A felvidéki származású festő mélyen átélte a XX-ik század második felének megrázó, egyéneket megalázó eseményláncolatát. Életét végigkisérő, gyerekkori rémtörténete a gyalázatos Beneś- dekrétum következtében megvalósúlt, szülőföldről való kitelepítés nyomasztó ténye, mely egyész művészetére kicsengéssel volt. A ‘60- as évektől görcsös áloszerű, szürrealista alkotásokban tükrözte le azt a nyomasztó tásadalmi helyzetet, melyben a magyarság élt 1956 után. Ekkor plasztikus, saját fogalmazása szerínt „fémszínű kompoziciókat” hozott létre. A külső fényt, mint esetleges reményforrást, egyre fontosabbá tette a látvány értelmezésében. A vastagon a vászonra felvítt festék plasztikusságát, domború elemeit a súrlófény kelti életre, teszi élményszerűvé. Többnyire a rendezettség és a káosz határán lévő mitikus jelek, struktúrák jelennek meg e piktúrákon, melyek közűl többet is láthatunk a sepsiszentgyörgyi kiállításon, mint példáúl a Jelrács sorozat darabjait. Innen Csáji alkotói útja a „fénnyel való festés” fele haladt, egyre inkább érdekelte a tömörített, könnyen irányítható lézerfénnyel való esztétikai üzenetátadás.
Az 1970- es évek közepétől dr. Kroó Norbert fizikussal megismerkedve kötötte le a figyelmét a tudomány tárában is akkor kibontakozó fényjelenség művészi alkalmazása. Maga a művész így vall a lézerrel való operálásról: „A látvány kultúrában új és szokatlan anyag ez. A lézerek gazdag lehetőségeiből egy specifikumra öszpontosítottunk, a folytonos, koherens és monokromatikus fény folyamatokká alakítható interferenciáira.” A XX-ik század látványkultúrájának egyik sajátos tényezője az ábrázoló művészetről a kifejező alkotásra való áttérés volt, és egyben a láthatóvá tett fizikai és esztétikai valóság határainak a tágítása is. Ilyen „interferencia motivumokat”, lézerkörnyezeteket hozott létre Csáji Attila 1977- től, és később szinházi és táncprodukcióknál is használta, sőt még lézer- animációkat is életre hívott. A’80-as években a tudomány által tökéletesített, Gádor Dénes által már 1947- ben feltalált holográfiák („egész írások”- a görögböl) művészi létrehozásába kezdett, mely alkotásaiból is láthatunk néhányat e tárlaton (pl. a „Lendület- lebedés„ vagy a „Mezőkön áttűnő” c. munkái.), melyek a fény esztétikai, kifejező erejét adják át a szemlélőnek.
Csáji Attila a Nemzetközi Kepes Társaság elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, gazdag, folyton kisérletező alkotását az idén Munkácsy- dijjal ismerték el. „Lézer kalanddal terhelten sem hagytam abba a festést, s ma is festőnek tekintem magma”- jelenti ki a művész, és a jelenlegi, sepsiszentgyörgyi tárlatán is inkább a Csáji-piktort ismerhetjük meg.
Sántha Imre Géza
