Száz évvel ezelőtt, 1921. május 22-én, a budapesti Aquinicumban csendült fel először Csanády György Bujdosó ének című versére Mihalik Kálmán által írt betétdal. A misztériumjáték részeként, női karra írt mű nem himnusznak készült, ám gazdag utóélete során a székelyek és magyarok összetartozás-tudatának kifejezőjévé vált. Ehhez bizonyára az is hozzá járult, hogy a kommunista diktatúra idején tiltólistán volt, mind Erdélyben, mind Magyarországon, de az is, hogy a rendszerváltás után széles körben elterjedt és énekelt mű egybeforrt a közösség azon vágyával, hogy énekben is kifejezze együvé tartozását, ragaszkodását a székely néphez és Székelyföldhöz.