2021. augusztus 22., © Toró Attila
Erdély és Székelyföld fás legelői kimagasló ökológiai, kulturális valamint műemlék értékekkel bírnak és mára már európai ritkaságnak számítanak. Ezeket nekünk is védenünk kellene!
„Európa területének mára mindössze 4,7 százalékát borítják fás legelők, melyek számos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújthatnak. Hagyományosan egyszerre szolgálták az állattenyésztést, a kiegészítő takarmánynövények, a gabona, zöldségek és gyümölcsök termesztését, de akár kisebb mennyiségű tűzifa is beszerezhető volt ezekről a területekről. Szabadidős foglalkozások, elsősorban vadászatok helyszíneiként ugyancsak népszerűek voltak. Egyrészt ökológiaiidentitás-elemeknek minősülnek, hiszen hasonló tájarculatot természetes erők – tüzek, viharok, őstulokcsordák – is létrehoztak, másrészt kulturálisidentitás-elemeknek, ugyanis az a típusú gazdálkodás, amely létrehozta és fenntartja őket, egyike a legősibb tájhasználati formáknak Európában.
[...]
Közép- és Kelet-Európa legnagyobb kiterjedésű ősfás legelői Erdélyben találhatók, így a régió – a rá jellemző tájhasználat kifogásolható gyakorlatai ellenére is – követendő modellé válhat európai kontextusban a fenntartható mezőgazdasági stratégiák kidolgozásában.” [1]
[1] Európai szinten is modellértékűvé válhatnak az erdélyi szász kulturális régió fás legelői