Pénztár nyitvatartás és telefonos helyfoglalás 10-13 és 15-21 óra között, tel.: 0787526102.Sepsiszentgyörgy, Kőrösi Csoma Sándor u. 10. sz.
Pénztár nyitvatartás és telefonos helyfoglalás 10-13 és 15-21 óra között, tel.: 0787526102.Sepsiszentgyörgy, Kőrösi Csoma Sándor u. 10. sz.
2024. április 20-án, szombaton 10:30-12:00 óra között – Elengedéseink önleltáros nyitott csoport az unitárius egyház melléképületben.
A sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközségben szombatonként felnőtteknek tartanak segítő csoportokat. Az Elengedéseink hetente megtartott önleltáros nyitott csoport a különböző életszakaszokban megélt veszteségek, valamint a napi tudatos elengedés és beengedés témáit feszegeti.
Pénztár nyitvatartás és telefonos helyfoglalás 10-13 és 15-21 óra között, tel.: 0787526102.Sepsiszentgyörgy, Kőrösi Csoma Sándor u. 10. sz.
Az 1786-os II. József-féle összeírás szerint Sepsiszentgyörgyön mindössze 105 ház, 147 család, 698 személy élt. Bár a szakirodalom kritika nélkül elfogadja a fenti adatokat, én mégis megkockáztatom ennek kétségbe vonását. Szerintem az 1786-os adatok csakis a falu- illetve a városrészen lakó falusi jogállásúak számát ismertetik. Állításomat a következőkkel támasztom alá:
A népesség struktúráját az 1870-es és az 1910-es népszámlálások adatai alapján ismertetjük. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért az adatokat táblázatba helyezzük.
A XVII. század második felében Szentgyörgy falu- és városrészén mintegy 800-900 lélek élt. A népesség számának növekedését azonban hosszú időre visszavetette az 1658-as és az 1661-es tatár-török pusztítás. Egy 1755-ös feljegyzés szerint 1658-ban a tatárok lerombolták a várost, a lakosság egy részét lemészárolták, mintegy 750 embert vittek rabságba. 1661-ben a törökök 550 embert gyilkoltak meg, 900-at rabságba hurcoltak (nyilván ezek közt találjuk a szomszédos falvakból a szentgyörgyi várba menekülteket is). A korabeli feljegyzés szerint a város- és falurészen élők száma: "a sok háborúság miatt annyira megfogyatkoztak volt, hogy nincs boldog állapotuk".
Az 1635. évi hadiszemle jegyzőkönyve annyira részletes, hogy lehetővé teszi a társadalmi struktúra megismerését. Külön-külön feljegyezték a nemeseket, a régi és az új lófőket, a régi és az új gyalogpuskásokat, a visszaperelt gyalogokat, özvegyeket, árvákat, távollevőket, magtalanul elhaltakat. Feljegyezték az örökségek birtoklóit. Legtöbbjénél jelzik, hogy kitől kapta a nemességet, a lófő, illetve a gyalogrendbe való fölemelést ti. nemesek és a lófők esetében felírták azt: ki hány lóval jelent meg a mustrán. A lajstrom részletességére jellemző, hogy még a kiskorú fiúgyermekek is be vannak jegyezve. A számbavétel, a "computus" szerint a különböző társadalmi rétegek száma, családonként a következő: ..nobiles" (nemes) 14, viduae nobilum (özvegy nemes) 5, primipili veterani (kiszolgált lófők) 15, viduae primipilorum (özvegy lófők) 3, pedites veterani (kiszolgált gyalogok) 5, viduae peditum (özvegy gyalogok) 1, oppidani (városi polgárok) 50, recentes (újpolgárok) 13, viduae oppidanorum (özvegy városiak) 8, recuperati (visszaszerzettek) 6, absentes (hiányzó) 3."
A népesség száma 1602-ig
A székely letelepedés előtti népességről keveset tudunk. Az első feljegyzés 1252-ből maradt ránk, melyben felsorolt helynevek székelyekről tanúskodnak. A pápai dézsmák 1332-es bejegyzése nemcsak arra utal, hogy Szentgyörgy jelentősebb település -- mivel 15 régi pénzt (Michael Sacerdos de S. Georgio solv. 15 ban. ant) fizetett a dézsmába --, hanem e népesség katolikus vallása mellett is bizonyít.
Az önkormányzat a széktől való függetlenség joga a legjelentősebb városi kiváltságok közé tartozott. Szentgyörgy a városi jogállás elnyerésétől kezdve (XV. sz.) rendelkezik autonómiával, de a széktől való teljes függetlenség megvalósítására csak a XVII. század harmadik évtizedében került sor. Az önkormányzat csak fokozatosan szilárdult meg, mivel a szék vezetősége igyekezett megakadályozni annak gyakorlását. A szék és a város közötti vitára világít rá Báthori István - az erdélyi vajda és országbíró -- az 1492. szeptember 23-án keltezett okmányban, mely által Szentgyörgy városát visszahelyezi a szék joghatósága alá.
II. Lajos király, az 1525. április 7-én keltezett parancslevélben figyelmezteti a széki tisztviselőket, hogy a szentgyörgyi bírónak mindig jogában állt megbüntetni a város területén elfogott gonosztevőket, tolvajokat, pártütőket és rendetlenkedőket, ezért a bírót és az esküdtet háborgatni ne merjék. Egy későbbi, 1622-es keltezésű okmány szerint e város II. Lajos korától rendelkezik a bíró- és a polgárválasztás jogával, de ha alaposan szemügyre vesszük az 1525-ös parancslevelet, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy az oppidumot vezető bíró és esküdt már korábban is rendelkezett széles körű jogokkal, amelynek elnyerése visszanyúlt a városi jogállásra emelés időpontjáig. Létezett tehát egy jól meghatározott, szervezett vezetés, hatalmi jogkör.
A városbíró funkció valószínűleg a városi jogállásra emelés pillanatától létezik. A legelső feljegyzés, amelyben említés történik a városbíróról: az 1525 áprilisában keltezett királyi kiváltságlevél. A városnak és falunak rendszerint közös bírája volt, ki nevét a származása alapján "városi "-nak vagy "falusi"-nak írta. Például: Varga István falu-részi (1666), Krizbai András falu-részi (1680), Kis Ferenc falu-részi. A bíró kinevezése választás útján történt. Az 1861-ben megtartott választásokon Császár Bálint főbírává való kinevezését 97 szavazat támogatta.
Mielőtt ismertetnénk a város típusát, meg kell fogalmaznunk, körül kell határolnunk Sepsiszentgyörgy város megnevezését. E város fogalmán olyan kis lélekszámú, központi fekvésű települést kell értenünk, amely városi státussal, szerény gazdasági lehetőségekkel (kereskedelem, háziipar, céhesipar, késobb néhány kisvállalat) rendelkezik, ahol a lakosság többségének megélhetőségét -- az első világháborúig -- a mezőgazdaság biztosította.
E település neve kultikus eredetű, a XII-XIII. században (is) elterjedt helységnév. Sepsiszentgyörgy nevének személynévi, valamint kultikus eredeztetése nem egyedi, kivételes eset. Háromszék egész sor települése személynévi eredetű: Maksa, Bodok, Oltszeme, Lemhény, Albis, Dobolló, Gelence, Komolló, Martonos, Ágostonfalva, Bélafalva, Ikafalva, Illyefalva, Kilyén, Bereck, Márkosfalva, Lécfalva, Gidófalva, Szentkatolna, Szemerja stb. Nagy részük a helynévi összetétel tagjaként maradt fenn, ugyanakkor a településnevek egy része -- akárcsak Sepsiszentgyörgy -- nevét a védőszent nevéből nyeri, pl. Szemerja -- Szent Mária falva, Illyefalva -- Szent Illés, Kilyén -Kylianus, Bereck - Briccius, Gidófalva -- a francia Guide latinos alakja Guido, Szentkatolna --Szent Katalin stb.
A város -- térben -- Délkelet-Erdélyben, az egykori Háromszék délkeleti részén, a különböző felszíni formák találkozásánál, a Baróti-hegység délkeleti lábánál, e hegylánc legmagasabb csúcsától, a Görgőtől (1018 m) keletre kiszélesedő övezetben, a Debren és Szemerja patakok hordalékkúpján, valamint az Olt árterületén alakult ki. Geológiai szempontból változatos képet nyújt.
A hegyvidéki zónában levő kőzetek jórészt a kréta-korszakban, mintegy 60 millió évvel ezelőtt keletkeztek. A neokom homokkövekben érdekes konglomerátokat, breccsákat találhatunk.
