A népesség száma 1602-ig
A székely letelepedés előtti népességről keveset tudunk. Az első feljegyzés 1252-ből maradt ránk, melyben felsorolt helynevek székelyekről tanúskodnak. A pápai dézsmák 1332-es bejegyzése nemcsak arra utal, hogy Szentgyörgy jelentősebb település -- mivel 15 régi pénzt (Michael Sacerdos de S. Georgio solv. 15 ban. ant) fizetett a dézsmába --, hanem e népesség katolikus vallása mellett is bizonyít.
Az 1415. július 15-i okmányban Forró Lászlót, Kis Gergelyt és Daczó Jánost, mint szentgyörgyi lakosokat említik. Daczó György, Daczó Ferenc az 1562 évi felkelés idején János Zsigmond fejedelem oldalán harcoltak. 1567. március 5-én Daczó Pál 40, Daczó Gergely 12 ház jobbágyot kapott. Csíkmadarasi Bogáts Dénes írja, hogy a szentgyörgyiek részt vettek a lázadásban, ezért -- a városi polgárok kivételével -- jobbágyokká tették őket. Véleményem szerint a két Daczó által kapott 52 jobbágycsaládnak csak kisebb része volt szentgyörgyi, ezt bizonyítja az 1614-es Bethlen-féle összeírás, mely az 1599 előtti időből csak 12 ház jobbágyot talál, ugyanakkor az összes jobbágycsaládok száma sem több 22-nél. Tehát a helynevek, az első feljegyzések alapján, a 13. századtól nyomon követhető az itt élő etnikum. A XVI. század második felétől végrehajtott (név szerinti) összeírások, a későbbi hivatalos népszámlálások bizonyítják e lakosság folytonosságát, fennmaradását, ismertetik struktúráját és új etnikai elemek megjelenését.
1576-ben 63 kaput írtak össze. A kapuszám-összeírás azonban nem tükrözi a tényleges népességet. A 63 kapu alatt 63 primipilust (lófőt) és primort (főembert, nemest) kell érteni, erre figyelmeztet több korabeli oklevél. Az 1566-os szebeni országgyűlés kimondja, hogy a szászsebesi vár költségeinek fedezésére a székely nemesség kapuszám szerint fizessen 25 pénzt. A fejedelem 1567. január 4-én a Székelyudvarhely városához intézett (Medgyesen keltezett) parancsban világosan írja, hogy a nevezett vár felépítéséhez meghatározott pénzösszeget befizetni csakis a primorok és a primipilusok tartoznak. A jobbágyrendűek, a városi polgárok tehát nem szerepelnek az összeírtak között. A lajstromból hiányzik a "városhoz tartozó részek kapuszáma". Az adóösszeírók "megjegyzése szerint a róvásból exemptusok a városok, melyeknek lélekszáma Székelyföld összes városaiban 312." Ha a városi polgárcsaládokat hozzáadnánk a falusi kapuk számához, akkor Szentgyörgy, háromszéki viszonylatban "minden bizonnyal az első helyre kerülne"-- írja Cs. Bogáts Dénes. Ugyancsak óvatosan kell használni az 1602-es Basta-féle lustra adatait, mivel a lakosság többsége kivonta magát az eskütétel, illetve az összeírás alól, így a biztosoknak mindössze 46 családfőt -- 4 lófőt, 42 szabadost -- sikerült egybegyűjteniük. Felületes elemzés esetén azt mondhatnánk, hogy bizonyos társadalmi kategóriák, például a városi státusúak nincsenek az összeírtak közt, mivel a névsorból hiányzik a "civis", a "polgár" megjelölés. Ha azonban összehasonlítjuk a lustra jegyzékét az 1614-es névjegyzékkel, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a 46 családfő nevéből 12 évvel később már 27 név nem szerepel (elhaltak, elbujdostak), a maradék 19 név közt találunk 1 nemes személynevet (akit valószínűleg 1602 után nemesítettek), 2 lófőt, 1 jobbágyot (ennél is fennáll annak a lehetősége, hogy a Basta-összeírás után vált jobbággyá), és 15 városi renden levő nevet. Mindez tehát épp a fenti következtetés ellenkezőjét bizonyítja, vagyis 1602-ben inkább a városiakat eskették fel. Az összeírók azonban a kézdiszéki városokra vonatkoztatva megjegyzik: "...Kézdi-Vásárhelyt és Bereczkben vadnak szabad székelyek, de azok hadban menni nem szoktak", ez azt bizonyítja, hogy a szentgyörgyi városi polgárokat sem írták össze, mivel ezek szintén mentesítve voltak a katonáskodás terhe alól. Az adatokból kihámozható ellentmondásokra talán Bogáts Dénes ad helyes választ azáltal, hogy feltételezi a szentgyörgyi polgároknak Mihály vajda melletti kiállását.
***
Megjelent a Tanulmányok Székelyföld történetéből (város, népesség, iskola) című kötetben -- kiadta Scribae Kádár, Sepsiszentgyörgy, 1996 - (C) Kádár Gyula / Digitalizálta: Willmann Walter