Az 1635. évi hadiszemle jegyzőkönyve annyira részletes, hogy lehetővé teszi a társadalmi struktúra megismerését. Külön-külön feljegyezték a nemeseket, a régi és az új lófőket, a régi és az új gyalogpuskásokat, a visszaperelt gyalogokat, özvegyeket, árvákat, távollevőket, magtalanul elhaltakat. Feljegyezték az örökségek birtoklóit. Legtöbbjénél jelzik, hogy kitől kapta a nemességet, a lófő, illetve a gyalogrendbe való fölemelést ti. nemesek és a lófők esetében felírták azt: ki hány lóval jelent meg a mustrán. A lajstrom részletességére jellemző, hogy még a kiskorú fiúgyermekek is be vannak jegyezve. A számbavétel, a "computus" szerint a különböző társadalmi rétegek száma, családonként a következő: ..nobiles" (nemes) 14, viduae nobilum (özvegy nemes) 5, primipili veterani (kiszolgált lófők) 15, viduae primipilorum (özvegy lófők) 3, pedites veterani (kiszolgált gyalogok) 5, viduae peditum (özvegy gyalogok) 1, oppidani (városi polgárok) 50, recentes (újpolgárok) 13, viduae oppidanorum (özvegy városiak) 8, recuperati (visszaszerzettek) 6, absentes (hiányzó) 3."

Az elbujdosottakat, a jobbágyokat és zselléreket leszámítva, Sepsiszentgyörgy falu- és városrészén mintegy 120 szabad család (kb. 600 személy) lakott. E katonai jellegű szemle -- Háromszéken -- a fejedelem jelenlétében kezdődött 1635. október 25-én, és november derekán fejeződött be. A hadiszemle célja felmérni a katonai szolgálatra kötelezhetőek számát, vagyonát, ezt bizonyítja a fejedelemnek Kézdivásárhelyen keltezett levele, melyben megmagyarázza az összeírás célját: akik a zászló alá írattak, azokat jószágukkal, gyermekeikkel együtt a tisztviselők oltalmazzák meg igazságukban és jobbágyokká tenni ne engedjék. Ahol szabad örökségek -- lófőé, darabonté --- találtatnak, ezután, kiknek urok deficiálna, azokat lófő, vagy a darabont leányuk jobbágykézbe semmiképp ne engedjék, dehogy az olyan lófő vagy darabont leányok az őket illető örökségből semmissé ne legyenek, az olyan örökséget hites emberek becsüljék meg és igaz becsű szerént való árát az leányok kisebb lófő, vagy darabont atyafiai tegyék le és az övék e jószág". A fejedelem számára világos, hogy a szabad székely katonaelem megőrzése csakis a gazdasági alap, a "jószág" biztosításával, megóvásával lehetséges. Ezért kell összeírni - az egykor a katonarendűek által birtokolt jószágokat is, melyek a birtokosok, illetve a jobbágyok tulajdonába kerültek. A legtöbb jószágra Daczó László tette kezét: " Illyés Mártont Daczo Lászlo uram foglalta el, Toth István jozagatt az commissariusok ideiben Daczo Laslo uram megh igírte az városiaknak, hogy megh adgja, de most is birja. -Fabian Mathe örökséget is Daczo Laszlo Uram foglalta el. Miklos Margitek örökséget is ő kegyelme foglalta el, ...Király Janos jozagatt megh ighire Daczo Lazlo uram az városnak, -Szeöcz Gyeöre helyet is ő kegyelme foglalta el.

Bár az 1614-es felmérés nem terjedt ki a jobbágyokra és a zsellérekre, mégis a birtokfoglalásokra való utalásokbó1 leszűrhetjük azt a következtetést, hogy két évtized alatt növekedett e társadalmi kategóriák súlya, amely az 1614. évi 110 személyről mintegy 150-100-ra emelkedhetett, így a falu- és városrész lakossága 1635-ben 750-800 személy lehetett.

Az 1635-ös hadiszemle tehát pontosan közli a falu- és városrész katonai potenciálját, lehetővé teszi e ársadalmi struktúra megismerését és a lakosság számának hozzávetőleges megállapítását, bepillantást nyújt a társadalmi rétegek közti viszonyra is, ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy e rétegek közti különbségeket nem szabad sémaszerűen alkalmazni, mert amíg a nagybirtokos Daczó László nemesúr a városiak és a katonarendűek jószágát igyekszik megkaparintani, addig a nemesség egy része a szegénység miatt nem tud lovon megjelenni a lustrán, sőt köztük is akad olyan, aki a szegénység miatt kénytelen elbujdosni vagy szolgálni.

***

Megjelent a Tanulmányok Székelyföld történetéből (város, népesség, iskola) című kötetben -- kiadta Scribae Kádár, Sepsiszentgyörgy, 1996 - (C) Kádár Gyula / Digitalizálta: Willmann Walter