Az Osonó Színházműhely a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolával közösen július 23-27. között, a zabolai Csipkésben Interetnikai drámatábort szervez 14 év fölötti magyar és román anyanyelvű fiatalok számára. A tábor részvételi díja 265 lej, a helyek száma korlátozott. A részvételi díj tartalmazza a foglalkozásokat, a szállást, napi háromszoros étkezést.
|
|
|
A harmadik alkalommal megrendezésre kerülő tábor egy intenzív együttlét az egész napot kitöltő foglalkozásokkal. Célja egy olyan lehetőséget teremteni a fiatalok számára, hogy a dráma- és csapatjátékok, személyiségfejlesztő és önismereti gyakorlatok segítségével közelebb kerüljenek egymáshoz, megismerhessék egymást és felfedezhessék a közös alkotás örömét. Az Osonó Színházműhelynek számos olyan hazai és nemzetközi projektje van, amelyben bebizonyosodott, hogy a színház, mint forma nagyszerű eszköz és lehetőség az előítéletek leküzdésére, az egymás elfogadására és a közös kapcsolódási pontok megtalálására.
A műhelyfoglalkozásokat az Osonó vezetője, Fazakas Misi rendező- drámatanár, valamint Iustinian Turcu, az idei UNITER díj debüt kategóriájának nyertese, a szebeni Radu Stanca Nemzeti Színház színésze vezeti.
Jelentkezni július 10-ig lehet az e-mail címen vagy a 0740578725-ös telefonszámon.
A tavaly második alkalommal megrendezett tábor néhány résztvevőjének visszajelzése:
Briana Macovei, Csíkszereda (14 éves): „Egy olyan egyedi tapasztalatot jelentett ez a tábor, amelyet bármikor megismételnék. Magyar nemzetiségű fiatalokat ismerhettem meg, és egy olyan mély kapcsolat alakult ki közöttünk, mintha évek óta ismernénk egymást. A foglalkozások alatt megtanultam, hogy mit jelent a belső csend, a figyelem, a szeretet. Elkezdtem felfedezni, hogy ki vagyok és mi az, amit szeretnék.”
Szász Renáta, Sepsiszentgyörgy (14 éves): „Nagyon vegyes érzelmek kavarognak bennem, legszívesebben azonnal visszamennék a táborba. Sok mindennel gazdagabb lettem, de a legfontosabb talán az a bizalom volt, amely kialakult közöttünk.”
Maria Bujancă, Temesvár (17 éves): „Ha valaki azt mondja, hogy valami nem jöhet létre, mert magyarok és románok egy helyen vannak, akkor el kellene hívni az interetnikai táborba. A műhelyfoglalkozások alatt sokszor egymás szemébe kellett nézzünk, és amikor valakinek mélyen a szemébe nézel, akkor az embert látod meg benne, nem a románt vagy a magyart. Számomra attól a ponttól, amikor hagytuk, hogy egymás lelkébe bepillantást nyerjünk, ez a tábor már nem interetnikai drámatábor volt, hanem egyszerűen csak drámatábor.”
Bartos Elekes Imre, Marosvásárhely (17 éves): „Szerintem a legjobb szó, amely ezt a tábort jellemzi az a megismerés. Lehetőségem volt megismerni új embereket, tőlem eltérő gondolkodásmódokat, más tanulási formákat, román anyanyelvű embereket. És mindezek által, legfőképpen magamat ismerhettem meg. Elindult bennem valami, ami megváltoztatja a világról és önmagamról való elképzelésemet.”
