sepsiszentgyorgy info3

Az önkormányzat a széktől való függetlenség joga a legjelentősebb városi kiváltságok közé tartozott. Szentgyörgy a városi jogállás elnyerésétől kezdve (XV. sz.) rendelkezik autonómiával, de a széktől való teljes függetlenség megvalósítására csak a XVII. század harmadik évtizedében került sor. Az önkormányzat csak fokozatosan szilárdult meg, mivel a szék vezetősége igyekezett megakadályozni annak gyakorlását. A szék és a város közötti vitára világít rá Báthori István - az erdélyi vajda és országbíró -- az 1492. szeptember 23-án keltezett okmányban, mely által Szentgyörgy városát visszahelyezi a szék joghatósága alá.

A város mai területén 1850-ig három, 1880-ig két település osztozott: Sepsiszentgyörgy-város, Sepsiszentgyörgy-falva és Szemerja. Lényegében Sepsiszentgyörgy területén csak két különálló település létezett: Szentgyörgy és Szemerja. Az első csak jogilag szakadt két részre, mely nem két különálló település fejlődésének eredménye. Kezdetben a városi rész és a falusi rész jogilag is egy települést alkotott. A város központi magját a vártemplom előtti térség képezte, innen terjeszkedett fokozatosan a Vojkán, a Debren és Erege irányába, majd 1844-ig bekebelezte a Bazár (a későbbi törvényszék), az Olt és a Csíki utcáknak a mai városközpontig terjedő területét.

Mielőtt ismertetnénk a város típusát, meg kell fogalmaznunk, körül kell határolnunk Sepsiszentgyörgy város megnevezését. E város fogalmán olyan kis lélekszámú, központi fekvésű települést kell értenünk, amely városi státussal, szerény gazdasági lehetőségekkel (kereskedelem, háziipar, céhesipar, késobb néhány kisvállalat) rendelkezik, ahol a lakosság többségének megélhetőségét -- az első világháborúig -- a mezőgazdaság biztosította.

A XIII. századot megelőző időszakról -- írott források hiányában -- keveset tudunk, de a helynevek -- Vojkán, Debren, Piliske stb. -- alapján Cs. Bogáts Dénes bolgár-szláv település létére következtet. Egy 1252-ben keltezett okmányban említett helynevek: -- Benedekmező, Debrefő, Közbérc -- jelzik a korabeli település lakosságának etnikumát, ugyanakkor e dokumentum ékes bizonyítéka annak is, hogy az 1241-es tatárjárás előtt már létezett egy olyan közösség, amely túlélte és áthagyományozta a település és környékén lévő főbb térszíni formák megnevezéseit.

Az 1786-os II. József-féle összeírás szerint Sepsiszentgyörgyön mindössze 105 ház, 147 család, 698 személy élt. Bár a szakirodalom kritika nélkül elfogadja a fenti adatokat, én mégis megkockáztatom ennek kétségbe vonását. Szerintem az 1786-os adatok csakis a falu- illetve a városrészen lakó falusi jogállásúak számát ismertetik. Állításomat a következőkkel támasztom alá:

1. az adatok szerint Kézdivásárhelyen mindössze 8 ház, 52 család, 277 személy, Illyefalván 82 ház, 83 család, 412 személy lakik. Márpedig Kézdivásárhelyen 1786-ban nem 8 ház állott és Illyefalváról is biztosan tudjuk, hogy lakosságának száma megközelítette az ezret;

2. Az összeírás egyik címszava: "Városi cívisek és mesteremberek a Falukon" rovat szerint Sepsiszentgyörgyön 4, Kézdivásárhelyen 17, lllyefalván pedig egyetlen városi család sem lakik. Maga a fejcím is mutatja, hogy a rendelkezésünkre álló összeírás anyaga nem vonatkozik a városiakra.

Az 1635. évi hadiszemle jegyzőkönyve annyira részletes, hogy lehetővé teszi a társadalmi struktúra megismerését. Külön-külön feljegyezték a nemeseket, a régi és az új lófőket, a régi és az új gyalogpuskásokat, a visszaperelt gyalogokat, özvegyeket, árvákat, távollevőket, magtalanul elhaltakat. Feljegyezték az örökségek birtoklóit. Legtöbbjénél jelzik, hogy kitől kapta a nemességet, a lófő, illetve a gyalogrendbe való fölemelést ti. nemesek és a lófők esetében felírták azt: ki hány lóval jelent meg a mustrán. A lajstrom részletességére jellemző, hogy még a kiskorú fiúgyermekek is be vannak jegyezve. A számbavétel, a "computus" szerint a különböző társadalmi rétegek száma, családonként a következő: ..nobiles" (nemes) 14, viduae nobilum (özvegy nemes) 5, primipili veterani (kiszolgált lófők) 15, viduae primipilorum (özvegy lófők) 3, pedites veterani (kiszolgált gyalogok) 5, viduae peditum (özvegy gyalogok) 1, oppidani (városi polgárok) 50, recentes (újpolgárok) 13, viduae oppidanorum (özvegy városiak) 8, recuperati (visszaszerzettek) 6, absentes (hiányzó) 3."

E település neve kultikus eredetű, a XII-XIII. században (is) elterjedt helységnév. Sepsiszentgyörgy nevének személynévi, valamint kultikus eredeztetése nem egyedi, kivételes eset. Háromszék egész sor települése személynévi eredetű: Maksa, Bodok, Oltszeme, Lemhény, Albis, Dobolló, Gelence, Komolló, Martonos, Ágostonfalva, Bélafalva, Ikafalva, Illyefalva, Kilyén, Bereck, Márkosfalva, Lécfalva, Gidófalva, Szentkatolna, Szemerja stb. Nagy részük a helynévi összetétel tagjaként maradt fenn, ugyanakkor a településnevek egy része -- akárcsak Sepsiszentgyörgy -- nevét a védőszent nevéből nyeri, pl. Szemerja -- Szent Mária falva, Illyefalva -- Szent Illés, Kilyén -Kylianus, Bereck - Briccius, Gidófalva -- a francia Guide latinos alakja Guido, Szentkatolna --Szent Katalin stb.

A város -- térben -- Délkelet-Erdélyben, az egykori Háromszék délkeleti részén, a különböző felszíni formák találkozásánál, a Baróti-hegység délkeleti lábánál, e hegylánc legmagasabb csúcsától, a Görgőtől (1018 m) keletre kiszélesedő övezetben, a Debren és Szemerja patakok hordalékkúpján, valamint az Olt árterületén alakult ki. Geológiai szempontból változatos képet nyújt.
A hegyvidéki zónában levő kőzetek jórészt a kréta-korszakban, mintegy 60 millió évvel ezelőtt keletkeztek. A neokom homokkövekben érdekes konglomerátokat, breccsákat találhatunk.

A hegylábi zóna, a harmad- és negyedkorban (pleisztocénben) létrejött tó-tenger üledékeiből épült fel. Az üledékek rétegeiben pedig szén található. A Debren-patak völgyében gazdag, ősemlősökre utaló maradványok kerültek felszínre. Ezek közül említésre érdemes a jégkorszakban élő bölény, a gyapjas orrszarvú és hiéna csontvázmaradványa.

A XVII. század második felében Szentgyörgy falu- és városrészén mintegy 800-900 lélek élt. A népesség számának növekedését azonban hosszú időre visszavetette az 1658-as és az 1661-es tatár-török pusztítás. Egy 1755-ös feljegyzés szerint 1658-ban a tatárok lerombolták a várost, a lakosság egy részét lemészárolták, mintegy 750 embert vittek rabságba. 1661-ben a törökök 550 embert gyilkoltak meg, 900-at rabságba hurcoltak (nyilván ezek közt találjuk a szomszédos falvakból a szentgyörgyi várba menekülteket is). A korabeli feljegyzés szerint a város- és falurészen élők száma: "a sok háborúság miatt annyira megfogyatkoztak volt, hogy nincs boldog állapotuk".

A népesség száma 1602-ig

A székely letelepedés előtti népességről keveset tudunk. Az első feljegyzés 1252-ből maradt ránk, melyben felsorolt helynevek székelyekről tanúskodnak. A pápai dézsmák 1332-es bejegyzése nemcsak arra utal, hogy Szentgyörgy jelentősebb település -- mivel 15 régi pénzt (Michael Sacerdos de S. Georgio solv. 15 ban. ant) fizetett a dézsmába --, hanem e népesség katolikus vallása mellett is bizonyít. Az 1415. július 15-i okmányban Forró Lászlót, Kis Gergelyt és Daczó Jánost, mint szentgyörgyi lakosokat említik. Daczó György, Daczó Ferenc az 1562 évi felkelés idején János Zsigmond fejedelem oldalán harcoltak. 1567. március 5-én Daczó Pál 40, Daczó Gergely 12 ház jobbágyot kapott. Csíkmadarasi Bogáts Dénes írja, hogy a szentgyörgyiek részt vettek a lázadásban, ezért -- a városi polgárok kivételével -- jobbágyokká tették őket. Véleményem szerint a két Daczó által kapott 52 jobbágycsaládnak csak kisebb része volt szentgyörgyi, ezt bizonyítja az 1614-es Bethlen-féle összeírás, mely az 1599 előtti időből csak 12 ház jobbágyot talál, ugyanakkor az összes jobbágycsaládok száma sem több 22-nél. Tehát a helynevek, az első feljegyzések alapján, a 13. századtól nyomon követhető az itt élő etnikum. A XVI. század második felétől végrehajtott (név szerinti) összeírások, a későbbi hivatalos népszámlálások bizonyítják e lakosság folytonosságát, fennmaradását, ismertetik struktúráját és új etnikai elemek megjelenését.

A népesség struktúráját az 1870-es és az 1910-es népszámlálások adatai alapján ismertetjük. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért az adatokat táblázatba helyezzük. A nemek szerinti megoszlás a következő:

év férfi % % összeg
1870 2229 51,03 2137 48,95 4366
1910 4295 49,56 4370 50,43 8653

 

A városbíró funkció valószínűleg a városi jogállásra emelés pillanatától létezik. A legelső feljegyzés, amelyben említés történik a városbíróról: az 1525 áprilisában keltezett királyi kiváltságlevél. A városnak és falunak rendszerint közös bírája volt, ki nevét a származása alapján "városi "-nak vagy "falusi"-nak írta. Például: Varga István falu-részi (1666), Krizbai András falu-részi (1680), Kis Ferenc falu-részi. A bíró kinevezése választás útján történt. Az 1861-ben megtartott választásokon Császár Bálint főbírává való kinevezését 97 szavazat támogatta.
 

II. Lajos király, az 1525. április 7-én keltezett parancslevélben figyelmezteti a széki tisztviselőket, hogy a szentgyörgyi bírónak mindig jogában állt megbüntetni a város területén elfogott gonosztevőket, tolvajokat, pártütőket és rendetlenkedőket, ezért a bírót és az esküdtet háborgatni ne merjék. Egy későbbi, 1622-es keltezésű okmány szerint e város II. Lajos korától rendelkezik a bíró- és a polgárválasztás jogával, de ha alaposan szemügyre vesszük az 1525-ös parancslevelet, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy az oppidumot vezető bíró és esküdt már korábban is rendelkezett széles körű jogokkal, amelynek elnyerése visszanyúlt a városi jogállásra emelés időpontjáig. Létezett tehát egy jól meghatározott, szervezett vezetés, hatalmi jogkör.
 

© 2002 – 2017 – sepsiszentgyorgy.info
Minden jog fenntartva!

Webdesign:
DIGITAL STUDIO

Impresszum | Adatvédelem

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt.

További információk:

Egyetértek!