2020. február 7-én, pénteken 19 óra kezdettel a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben kerül sor – Jövőnk a sivatagban címmel – Cséfalvay András kiállításának megnyitójára.
Megnyitóüzenet: Szalai Borbála
A kiállítás 2020. március 22-ig látogatható, hétfő és ünnepnapok kivételével, naponta 11-19 óra között.
„Hogyan nézzünk szembe a sivataggal; a mindent beborító forrósággal, a monoton és kilátástalan kőrengeteggel, a jövővel? Cséfalvay András nem válaszokat vagy a megoldás illúzióját keresi, hanem olyan különböző világnézeteket és megingathatatlanságot sugárzó tudásokat helyez egymás mellé, melyek képesek teljesen más perspektívából láttatni ugyanazokat a kérdéseket és úgynevezett »tényeket«.
Videóiban hangot ad azoknak az árnyékban maradt, elfeledett vagy elhallgattatott hangoknak, amiknek a racionális világképünkre jellemző narratívákban nem jut szó. Megszólalnak valaha talán létezett, de mára már eltűnt hangok, kihalt állatok, dinoszauruszok, kövek és távoli bolygók nagykövetei. Teret kap a tévedés, a hipotézis, a ráció és az irracionális, a tudományos és a mágikus gondolkodás. Videóinstallációiban különböző spirituális és tudományos nézetek ütköznek, majd játsszák ki újra és újra egymást. Az eltérő világképek, a valóságot értelmező, rendszerező és szervező modellek, és az egymásnak ellentmondó tudományos elképzelések ilyen fajta konfrontálása rávilágít a (tudományos) tények hátterében munkálkodó döntési folyamatokra, hierarchikus viszonyokra, hatalmi szempontokra, és egyéni, közösségi vagy akár nemzeti érdekekre. A tények nem egy totális igazság megértését lehetővé tevő eszközök, hisz felesleges és egyben arrogáns is az a feltételezés, hogy ez az egy igazság – már ha létezik ilyen – hozzáférhető lenne a számunkra.
Cséfalvay szabadon válogat a szabályok és racionális rendszerek koordinátái közé rendezett valóság-képünkön belül, aszerint, hogy az adott szituációban melyik ’igazság’ bizonyul a leghasznosabbnak. A szabályok megszeghetőségének, a tények bármelyik pillanatban történő megmásíthatóságának, a misztikumnak, vagy a megmagyarázhatatlannak keresi a releváns helyét és azt vizsgálja, hogy vajon meghalljuk-e azt, amit a sivatag javasol számunkra, és képesek vagyunk-e nézőpontot váltani, még akkor is, ha a bukás elkerülhetetlen?” – Szalai Borbála –
Cséfalvay András (1986) Pozsonyban él és dolgozik. Festészeti és matematikai tanulmányai után 2015-ben szerzett doktori fokozatot a Szlovák Képzőművészeti Egyetemen. 2009-ben elnyerte az Oskár Čepan-díj fődíját.
Munkáiban tudáselmélettel, tudomány történettel, az anyagi valóság és hasznos fikció kapcsolatával foglalkozik. Foglalkoztatja a halk hangok politikája, avagy, hogyan lehet olyan hangokat beemeli a domináns diszkurzusba, amelyek reprezentáció nélkul maradtak: kulturális, emberi, állati, tárgyi kisebbségeket.
