Három különböző eseménnyel ünnepli a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház az idei magyar kultúra napját. A színház nagytermében január 22-én 19 órától a Lázadni veletek akartam című Sebestyén Aba által rendezett marosvásárhelyi színházi előadást tekintheti meg a sepsiszentgyörgyi közönség, a helyi társulat ugyanezen a napon a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében lép fel a Napraforgó című Radu Afrim által rendezett produkcióval, január 24-én pedig ugyancsak a jeles nap apropóján Brassóban is bemutatják a színház közreműködésével kiadott Nemes Levente beszélgetőkönyvet az alkotók.
A Lázadni veletek akartam Bódi Attila azonos című regénye nyomán készült Barabás Olga átiratában, Sebestyén Aba rendezésében. A történet a Ceaușescu-diktatúra utolsó heteiben játszódik, mely időszak legmélyebb és legsötétebb bugyrait tárják fel az alkotók egy különösen érzékeny korosztály, a kamaszok szemén keresztül. Három érettségi előtt álló fiú „az élet szűkössége” ellen lázadva rendszerellenes akciókba kezd. Noha a lázadónak született Péter, a hatalom és barátai között őrlődő, konformista Zoli és az egész világgal, benne saját magával is békétlenségben élő Áron indítékai egészen eltérőek, a kezdeti sikerek mámorítóan hatnak mindannyiukra. Harminc évvel később egy osztálytalálkozó alkalmával kell szembenézniük tetteik valódi következményeivel. Manapság, amikor egyre halványabban él már a társadalomban a múlt rendszer tapasztalata, egyre kevesebb embert érdekel, hogy mi miért történhetett meg a nyolcvanas évek Romániájában, rendkívül felkavaró és mindannyiunk számára tanulságos ez a történet. A Lázadni veletek akartam az utóbbi évek egyik legsikeresebb marosvásárhelyi előadása volt.
Hétköznapi helyzetekkel, hozzánk hasonló emberek napi küzdelmeivel találkozhat a néző Radu Afrim legújabb előadásában, melyet Pass Andrea Napraforgó című darabja nyomán állított színpadra a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulata. A darab főszereplője Janka, egy tíz éves, nagyon boldog és életvidám gyerek, akinek az anyukája néha kiabál, máskor meg észre sem veszi. Janka barátai is boldog és életvidám gyerekek, csak a szüleik vagy veszekednek, vagy válnak, vagy nem is léteznek. A gyerekek énekelnek, táncolnak, Janka pedig lerajzolja a körülötte levő világot úgy, ahogy az a képzeletében él... Mintha a saját családjainkat, kisebb-nagyobb közösségeinket látnánk a színpadon, melyekben valamennyien napraforgóként keressük a boldogságot. Vajon mi történik az emberrel, ha sokáig nem süt rá a nap? Hogyan lehet feldolgozni a sebeket, amelyeket néha szeretteinktől kapunk, eltörülni a fájdalmat, amelyet néha szeretteinknek okozunk? Amint Radu Afrim rendezőtől már megszokhattuk, előadása ezúttal is tele van humorral és játékossággal, érzékletesen szemléltetve azt, ahogyan a gyerekek képzelőereje kiszínezi hétköznapjaik szomorú valóságát.
Kevés olyan színház iránt érdeklődő ember él a magyar nyelvterületen, aki ne hallott volna Nemes Levente színművészről. A legtöbben láthattuk is őt színpadon, idősek és fiatalok egyaránt, hisz immár hatvan éve folyamatosan játszik, pályája összefonódott a marosvásárhelyi és a sepsiszentgyörgyi színház nagy korszakaival. 1962-ben végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán, utána 1972-ig a marosvásárhelyi színház színésze volt. 1972-től mindmáig a sepsiszentgyörgyi színtársulat tagja, 1992–2005 között az intézmény igazgatói tisztségét is betöltötte. Alakításában eredeti és hiteles, magánemberként bölcs és megfontolt, művészetét talán az igényesség és a megújulásra való örök törekvés jellemzi leginkább. Nyolcvannégy évesen is meghatározó személyisége a Tamási Áron Színház társulatának. Élettörténetéről Nagy B. Sándor dramaturg, újságíró készített beszélgetőkönyvet Szebeni Szabó Róbert grafikai szerkesztésében, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Vármegye Kiadó gondozásában. A brassói könyvbemutatón – melyre január 24-én 18 órától a Reménység házában kerül sor, – a szerző beszélget a színművésszel.
