LÁSZLÓ Attila

Adatok a Dél-Hargita és környéke ősföldrajzi
rekonstrukciójához, a pontuszi emelet végétől
a pliocén befejező szakaszáig

(Kivonat)

A Baróti-medence--Dél-Hargita--Csík régióbeli, keleti irányban történő, időben eltolódott szerkezetfejlődés előfeltétele a Dél-Hargitában lezajlott mészalkáli vulkanizmus kialakulásának, ugyanakkor fontos szerepet töltött be a vidék felső-pontuszi--pliocén ősföldrajzi eseménytörténetében. A Baróti-medence--Dél-Hargita--Csík régió a pontuszi emelet végétől a pliocén befejező szakaszáig egy általános süllyedési folyamatnak volt kitéve, amikor is egy egyértelműen transzgresszív rétegsor fejlődött ki. A kialakult rétegsorban litológiailag behatárolható, vezetőszint-értékű vulkanoklasztos, tufás, tufitos összletek rétegződtek közbe, amelyek a Hargita területén ekkor lezajlott vulkáni paroxizmus egyértelmű bizonyítékai. Hegyrajzi szempontból, a Keleti-Kárpátok fő szerkezeti egységeivel párhuzamosan, észak--dél irányú pásztás gerincrendszerek alakultak ki, a korábbi alpi vetőrendszerek aktiválódása eredményeként. Ezáltal a térségben új vízhálózat jött létre, majd ezt rövid időn belül oligohalin, a területen maximális kiterjedésű vízi környezet váltotta fel, amely az egész pliocén korra jellemző maradt. Párhuzamosan, a Baróti-medence--Dél-Hargita--Csík térségre, illetve a korábbi fő szerkezeti egységekre átlósan, a Dél-Hargita központi típusú fő vulkáni szerkezetei rajzolódtak ki (Lucs, Kakukk, Piliske). A pontuszi emelet végétől megjelenő Baróti-medence--Dél-Hargita--Csík süllyedék az Eurázsiai-platform és a Gétikum közötti szegélyzóna mobilitásának eredménye, és jellegzetes, szerves részét képezi a Keleti-Kárpátok belső orogén zónájának.