Itt az idő, Uram. Nagy volt a nyár. A napórákra árnyékod bocsássad, s a szeleket ereszd a földre már. Parancsold: a gyümölcsök érjenek be, adj még két délies napot nekik, add, hogy beteljesedjék mindenik, s a mézet gyűjtsd a dús szőlőszemekbe. Kinek most sincs még háza, sose lesz, s ki most maga van, már marad magára, éjszaka olvas, folyton levelez, s a ligetben bolyg, valakit keres, mikor a lombok őszi tánca járja. (Reiner Maria Rilke: Herbsttag. Komlós Aladár fordítása)

1.

Ha Sepsiszentgyörgy, akkor Kós Károly múzeumépülete. Az is ismeri, aki képen se látta: a meséket, sokan úgy tartják, születésünk előttről hozzuk magunkkal.

A kerítés egyidős az épületekkel és a parkkal, az utolsó boldog békeévekben állították. 1913-ban a múzeum harmincnyolcadik esztendejét töltötte. Intézmény egy emberéletnyi út felén, újabb harmincnyolc esztendő állt előtte saját tető alatt. Az utolsó félévszázad már Csipkerózsa kastélyáé.

A városközpont felőli festett kötöttkapu a múzeum imecsfalvi alapításával egykorú (1875), a Hargita alatt készült. Zetelaka azóta többször leégett. A déli a legrégibb álló székelykapu, 1733-ból. Még élt Rodostóban a fejedelem. A bejárat középen van, kiskapu, szemöldökfáján már csak a tárlatvezető születési éve. Kedves látogató, üdvözöljük a Székely Nemzeti Múzeum portáján. Tartson velünk.