BARTÓK Botond

Archeológiai kutatások a Kr.u. 4. századi kilyéni településen (Kovászna megye)

(Kivonat)

Kilyén falu közigazgatásilag Sepsiszentgyörgyhöz tartozik. Az Olt bal partja itt magas teraszt képez, megművelhető földterülettel, de a martban homokbánya is működik, a falutól délnyugatra. A “Homokbánya” elnevezésű terület felszíni gödreiből a Marosszentannai kultúrához tartozó háztartási kellékek maradványai kerültek elő. 1987-ben, az Olt-terasz szélén ÉK--DNy-i irányban két 30 m hosszú, egymással párhuzamos árkot és három 3 x 8, 3 x 4, 4 x 4 m-es gödröt ástak, ezekből a Wietenberg és a Cerneahov--Marosszentannai kultúra, a korai feudalizmus (12--13. század, rozettás sarkantyú) maradványai kerültek elő. A Cerneahov-Marosszentannai kultúra tartozéka egy vasérc kemence, alján egy felfelé fordított lábú bronzfibulával és kerámia-töredékkel, és egy 2,5 x 2,5 méteres lakóház, környékén és belsejében számos edénytöredékkel, agyagkoronggal, üvegpohár-töredékkel, továbbá római kori tégla töredékkel és egy II. Constantinus császár idejéből származó érmével, amely a település 4. századi korára enged következtetni. A tégla-töredék a vidék római táborokhoz (Komolló és Nagyborosnyó) közeli elhelyezkedésével magyarázható, az üvegpohár-töredékek analógok a 4. századi munténiai nekropoliszokban feltártakkal. Az 1988-as ásatások során az 1987-ben ásott árkoktól délre egy 1 m széles, 10 m hosszú és 0,60--1,10 m mély árkot ástak, illetve két 5 x 6 méteres kutatási gödröt, amelyekben két, karómaradványokkal kockázott 4 x 4 m-es lakóházat és egy kemencét tártak fel. A kemence boltozati része felerészben, tűzhelyrésze csaknem egészen épen került elő. Utóbbit egy “Krausengefäss”-típusú nagy edény részleteivel erősítették meg. A kemence alapátmérője 90 cm, megmaradt boltozatának átmérője 50 cm, 1,10 m-re feküdt a talajszint alatt, és a közvetlen közelében feltárt lakóház tartozéka volt. A fent említett két lakóházban feltárt tárgyi emlékek kézi és korongos készítésű edénytöredékek. Nagyrészük kézi megmunkálású, többségük római üvegek mintájára festett edény. A kézi készítésű kerámiák osztályába tartoznak a tál-töredékek is, amelyek kevésbé tiszta, törmelékkel és kaviccsal teli agyagból készültek, színük sötét téglaszín, alapjukon benyomásos díszítésűek. Ez a kerámia Erdélyre és a Kárpátokon kívüli, déli területekre jellemző, és semmiképp se társítható a kárpok kultúrájához, hiszen abból hiányzik a lyukas díszítés motívuma. A korongon készített kerámiát, az ún. “Krausengefäss”-nek nevezett edények képviselik, tálak, serlegek, többségükben feketés fényű edények. A kutatóárokban felfedeztek egy vas lándzsahegyet is, emellett egy bronz tűöntőminta töredékét és egy bicskaélező kő részletét. Összegzésképpen, a régészeti leletek alapján Kilyén területe mind a bronzkorban, mind a Kr.u. 4. században, valamint a 12--13. században lakott volt. A 4. századi leletanyag igazolja a népvándorláskori germán (gót) jelenlétet is.