IN MEMORIAM

Binder Pál (1935--1995); Kristó András (1930--1994)

Kristó András (1930--1994)

Csíkszentkirályon született, tanulmányait a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem földrajz-földtan karán végezte, de foglalkoztatta az építészettörténet, és zenekonzervatóriumi előadásokat is látogatott. Már ekkor legenda övezte, diák létére a magyar természeti földrajz talán legjelentősebb alakjával, Cholnoky Jenővel levelezett. Volt bátorsága megszervezni az ötvenes évek elején a kari könyvtár bezúzásra ítélt könyveinek bár részleges mentését. Pályáját Sepsiszentgyörgyön kezdte, majd Csíkban folytatta, nemegyszer oktalan gyanakvás, méltánytalan mellőztetés légkörében. Hidrogeológus volt és tanár. Földrajzi szakíró, első írása a Székely Nemzeti Múzeum (akkor Tartományi Múzeum) 1955-ös Évkönyvében jelent meg, a korabeli kritika a kötet legkiemelkedőbb írásaként méltatta. Főként a Csíki- és Kászoni-medencék környékén, a Hargitában, a Vargyas mentén kutatott, geomorfológiai, hidrogeológiai, negyedkor-geológiai tanulmányai a sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai, székelykeresztúri, zilahi múzeumi kiadványokban, hazai és magyarországi szakfolyóiratokban jelentek meg. A romániai szakirodalomban elsőként tárgyalta a periglaciális képződményeket, de tudománynépszerűsítő, szakmetodikai és természetvédő írásokat is közölt. Tankönyv-, útikönyv-, szakkönyvszerző. Kötetei: A Csíki-medence földtörténete (1956), Hargita megye útikönyve (1973, román nyelven is), Románia ásványvizei (1978, Kisgyörgy Zoltánnal). Utolsó, már posztumusz írásai a Földrajzi Közleményekben (1995/1), és a Csíki Zöld Füzetekben (1995/1, angolul is), annak a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesületnek a kiadványában jelentek meg, amelynek a lelke volt. Hagyatékára következő köteteinkben kívánunk érdemben visszatérni. 1994. december 14-én halt meg, Budapesten. Múzeumunk saját halottjának tekinti.

Dr. Binder Pál (1935--1995)

A közeli Botfaluban született, a Bolyai Tudományegyetem földrajz-földtan karán végzett, majd tanított, és könyvtáros volt, egyetemi pályára az ötvenes években nem kerülhetett. Így vált kiváló történészünkké. Az utolsó transzilván tudósaink egyike: egyaránt otthon volt a magyar, a német, a román nyelvben és történelemben. 1961-es, Korunkbeli jelentkezését követően sorozatosan közölte mindhárom nyelven helynév-, gazdaság-, ipar-, társadalom- és művelődéstörténeti, földrajzi, muzeológiai, bibliológiai tárgyú tanulmányait és ismeretterjesztő írásait. Brassó történeti földrajzából doktorált. Első önálló kötete, a Közös múltunk (1982) a román--magyar--szász--szláv történelmi együttélés, a méltányosságon alapuló múltbeli helyi önigazgatás kincsestára. További megjelent kötetei: Cavalerii apocalipsului (1993, Paul Cernovodeanuval), Az erdélyi magyar evangélikus egyházközségek és iskolák története és névtára (1542--1860) (1993), A bodolai (Béldi) uradalom története (1994). A múzeumhoz, múzeumunkhoz sokszínű emberi-szakmai kapcsolat fűzte. Anyja révén háromszéki volt, míg az Afrika-kutató apai dédapa Franz Binder gyűjteménye a szebeni Brukenthal-múzeum féltett kincse. A Székely Nemzeti Múzeum (akkor Kovászna Megyei Múzeum) gyakori kedves vendége és külső munkatársa volt, évkönyveinek állandó szerzője (Aluta 1971, 1972, 1976--77, 1978--79, 1980--81), a 90-es években Cserey Zoltánnal közösen összeállították Kovászna-megye településeinek kötetben még megjelenésre váró kismonográfiáját. A Pesty-féle gyűjtés székföldi anyagát még személyesen hozta el az ACTA-1995 számára. Utolsó, posztumusz írása a Századok 1995/5 számában jelent meg, a kötetünkben szereplő román változat fordítása ennek alapján történt. 1995. június 8-án halt meg, Brassóban. Múzeumunk saját halottjának tekinti.