SZÉL Győző
ROZNER István
KOCS Irén

Adatok Erdély (Románia) bogárfaunájához az utóbbi évek gyűjtéseinek alapján (Insecta: Coleoptera)

(Kivonat)

Románia erdélyi területének bogárfaunájáról a legtöbb faunisztikai adat Kuthy (1897), illetve Petri (1912, valamint 1925--1926) összefoglaló munkáiban található. Azóta csak egyes bogárcsaládokkal vagy nemzetségekkel foglalkozó -- jórészt kisebb terjedelmű -- közlemények láttak napvilágot, melyekben elsősorban a régebbi gyűjtések adatait ismertetik, vagy egyes fajokat, fajcsoportokat revideálnak. E munkák zöme a század első felében íródott. Az újabban megjelent munkák közül kiemelkedőnek tartjuk P. Lie közleményeit, melyekben a szerző az erdélyi, illetve a bánsági Carabus-faunával foglalkozik, és részben faj alatti új taxonokat ír le, másrészt saját gyűjtéseinek adatait ismerteti (pl. Lie 1990 és 1994). Az Alticinae alcsalád (Chrysomelidae) romániai elterjedésének igen alapos és részletes ismertetése található Gruev, Merkl és Víg (1993) munkájában, mely a vonatkozó irodalmat és a régebbi gyűjtések adatait teljes részletességgel ismerteti. Számos előfordulási adat található a Magyarország Állatvilága sorozat eddig megjelent füzeteiben, pl. Kaszab (1962).

Jelen munkánkban az újabb időkben (1967--1994) történt gyűjtőutak eddig feldolgozott anyagát szeretnénk ismertetni. A 617 fajt és alfajt tartalmazó felsorolásban a következő bogárcsaládok képviselői szerepelnek: Carabidae, Silphidae, Staphylinidae, Histeridae, Scaphidiidae, Sphaeritidae, Lycidae, Lampyridae, Cantharidae, Malachiidae, Melyridae, Cleridae, Lagriidae, Alleculidae, Serropalpidae, Meloidae, Anthicidae, Pyrochroidae, Oedemeridae, Lucanidae, Geotrupidae, Scarabaeidae, Melolonthidae, Cerambycidae és Chrysomelidae. A Staphylinidae család fajainak, valamint a Lamellicornia családsorozat fajainak részbeni meghatározását Ádám László, a Malacodermata és a Diversicornia családsorozatokba tartozó taxonok meghatározását pedig Szalóki Dezső végezte. A futóbogarak néhány példánya Retezár Imre determinálása alapján került be a fajjegyzékünkbe. A fenti kutatóknak a fajok meghatározásáért ezúton mondunk köszönetet. A fennmaradó családok képviselőinek meghatározását a szerzők végezték: Carabidae -- Szél Győző, Silphidae, Histeridae, Scaphidiidae, Sphaeritidae, Lucanidae, Geotrupidae, Scarabaeidae, Cerambycidae, Chrysomelidae -- Rozner István.

A fajok felsorolását családonkénti csoportosításban adtuk meg. Az egyes nemzetségek a családokon belül rendszertani sorrendben következnek, míg a fajok egy nemzetségen belül alfabetikus sorrendben találhatók. A fajnevek helyesírásánál elsősorban a Die Käfer Mitteleuropas 14. kötetére (Lucht, 1897) támaszkodtunk. A terjedelem csökkentése végett a lelőhelyeknek (esetleg egyéb adatoknak) csak a számát adtuk meg a fajnevek után. A lelőhelyek jegyzékében a gyűjtők nevei is rövidítve szerepelnek. Ez a jegyzék a fajok felsorolása előtt található, és megyénként tartalmazza a magyar és román helységnevekkel jelölt gyűjtőhelyeket. Törekedtünk arra, hogy a lelőhely-cédulákon szereplő összes adatot felvegyük, így sok helyen megtalálható a gyűjtőhely magassága, a gyűjtési mód és néha a növénytársulás is. Megjegyzést az egyes fajokról csak akkor tettünk, ha kárpáti endemizmusról vagy Erdély faunájára új fajról volt szó.

Adataink jelentős része az utóbbi öt év gyűjtőútjainak anyagából származik -- a példányokat az Erdélyi Kárpátok 700 és 1300 m között elhelyezkedő lucos zónájában gyűjtöttük. Sok adatunk van a 300 és 700 m közötti tölgyes, gyertyános-tölgyes, illetve bükkös övből is, viszont jóval kevesebb a síkvidéki területekről.