VINCZE Gábor

A Székely Nemzeti Múzeum anyagának részleges elszállításáról és pusztulásáról 1944--45-ben

(A közlésről)

A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum anyagának legértékesebb részét 1944 őszén a közeledő front elől a Dunántúlra menekítették, ahol az végül, számos szerencsétlen körülmény összejátszása nyomán, a zalaegerszegi állomást érő 1945 március végi légitámadás során, úgy tűnik, teljesen megsemmisült. Számos kérdés máig sem tisztázott. Milyen ládák indultak útnak a két különböző szerelvénnyel, különbözött-e a sorsuk? Miért nem sikerült az anyagot Kolozsváron, tehát Erdélyben visszatartani -- ki értesítette a fölöttes kormánybiztost a szállítmány eltérítéséről? Miért nem maradtak ládák az eredetileg kijelölt lengyeli kastélyban, amely megúszta a háborús pusztítást? Mit értsünk az anyag elpusztulásán, mit tudhatnak még erről az akkor éppen Zalaegerszegen tartózkodó evakuált sepsiszentgyörgyi tisztviselők, illetve már inkább csak a leszármazottaik? Milyen új szerzeményekről tudósítanak Herepei János jelentései, és milyen könyvesládák listáját küldték le utólag a székely anyagéi mellett, Szabédinek?

A téma legjobb ismerői ma valószínűleg Balassa Iván és Székely Zoltán, valamint a történet feldolgozására készülő Sas Péter. Véleményünk szerint az anyag pusztulásáért való felelősség kérdése, sok áldatlan vita kiváltója, értelmetlen. A történet olykor egymásra mutogató erdélyi főszereplői kétségen felül álló tudósok, akik mindent elkövettek az anyag megmentéséért, és senki nem láthatta előre a háborús zűrzavarban, milyen megoldás volna helyesebb, ki-ki lelkiismerete szerint cselekedett. Ideje viszont feltárni és összerakni a még tisztázható részleteket. A Vincze Gábor által összeállított anyag közlése legyen az ehhez történő első hozzájárulás. (A szerkesztő)