BALASSA Iván  

Székely Múzeum, Bonyhád, Tolna megye, 1947--1950
(Adalékok a Székely Nemzeti Múzeum második világháború utáni történetéhez)

(Kivonat)

A bonyhádi Székely Múzeum az 1945-ben a Völgységbe telepített, hányatott sorsú bukovinai székely töredék múzeumának jött létre. A kézdivásárhelyi születésű Bodor György, aki a telepítésben is rendkívüli szerepet játszott, átfogó tervvel rendelkezik: gazdasági szövetkezetet, iskolát, művelődési egyesületet is alapít a völgységi székelyeknek. Múzeumigazgatónak Herepei Jánost kéri fel, 1947-ben. Herepei ekkor még Keszthelyen tartózkodik, politikai okokból nem tér vissza Erdélybe -- ő hajtotta végre, mint a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum akkori múzeumőre, felsőbb utasításnak engedve, a múzeum legértékesebb anyagának balsikerű, úgy tűnik, az anyag teljes pusztulásával végződő evakuálását a háború végén. Herepei, bár ugyanakkor a szekszárdi, a balassagyarmati, a székesfehérvári múzeum igazgatását is felajánlják neki, a Székely Múzeum-beli tisztet vállalja el, ezt a székely ügy iránti elkötelezettségével indokolja. Vele tart Sepsiszentgyörgy óta hűséges társa, Barabás Jenő altiszt is. Felmerül annak a gondolata, hogy az új múzeumot a Székely Nemzeti Múzeum evakuált anyagának roncsaira alapozzák, de Herepei ezt nem tartja reálisnak: jelentéktelen mennyiség, és a helyét ennek is Sepsiszentgyörgyön látja. A néprajzos Ortutay Gyula, mint vallás- és közoktatásügyi miniszter (1947--50) a belső migráció kutatását állítaná a múzeum tevékenységének központjába, de a közben, 1949-ben államosított intézményt 1950-ben maga kénytelen beszüntetni, a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja elnökeként, román állami nyomásra. A román kormány a név ellen tiltakozik, álláspontja szerint Románián kívül nem élnek székelyek. A bonyhádi muzeális anyagot a szekszárdi múzeumba, a könyveket  Tolna vármegye levéltárába szállítják. Szerző, aki 1941--1944-ben maga is a Székely Nemzeti Múzeumban dolgozik, de frontszolgálatos már anyagának evakuálása idején, és később két alkalommal, 1945-ben és 1947-ben is a közvetítő szerepét játssza az elszámoló Herepei és az új sepsiszentgyörgyi múzeumi igazgató-őr, a költőként és egyetemi tanárként ismertebb Szabédi László között, Herepei János emlékének ajánlja ezt a dolgozatot.