JÁNÓ Mihály

A Székelyföld középkori  (13–15. század) falképeinek kutatástörténete

(Kivonat)

A dolgozat az erdélyi, ezen belül elsősorban a székelyföldi középkori falképek kutatásának történetét foglalja össze röviden, a 19. század közepétől napjainkig. A korai irodalom jelentősége, hogy számos olyan falképpel is foglalkozik, amelyet utólag bemeszeltek, vagy megsemmisült. Az első szakszerű elemző Rómer (1874). Huszka múlt századi rajzai és akvarelljei nem csak a restauráláshoz nélkülözhetetlenek. A századelő nagy összefoglaló munkái Gerecze (1905), Éber (1915). Századunk közepéig számos szerző kiemeli az itáliai kapcsolatokat, a Szent László-legenda ábrázolásának jelentőségét. Az 1960-70-es években Drăguţ a közép-európai összehasonlító kutatások irányából közelíti a témát, és sajátos ikonográfiai programot feltételez a falusi templomok falfestészetében. Kiemeli az erdélyi falfestészet különlegességét (időbeli késettségét) európai viszonylatban, de nagy felmérése (1985) csak a délnyugat-erdélyi anyagot tárgyalja. A székelyföldi emlékanyag feldolgozása és restaurálása időszerű feladat marad.