PAP Ferenc
BARTÓK Botond

A vargyasi (Kovászna megye) 15. századi éremlelet

(Jelentés)

Az 1994-es vargyasi ásatás alkalmával a templom északi oldalán lévő román stílű épületrom alján (ott, ahol a templomhajó kezdődik), 0,30 m mélységben 32 érme került felszínre. Egy évvel később, 1995-ben ugyanott még 23 érmét találtak, tehát összesen 55 db. érmét tartalmazó lelet került a napvilágra. Az éremlelet 18465-18519 sz.-on szerepel a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum leltárában. 53 db. (18465-18517) I. Zsigmond király quartingja (fyrtingje, népiesen fityingje), a 18519 sz. érme Hunyadi János-féle veret és a 18518 sz. pénz I. Mátyás király kibocsájtása.
Az éremlelet nagy részét (53 db.-ot) Zsigmond király 1430 és 1437 között kibocsájtott utolsó verete, a quarting (fyrting, fitying) alkotja, ezenkívül Hunyadi Jánosnak és I. Mátyás királynak 1-1 verete szerepel a leletben. Ez utóbbi veret Schaider Péter kamaragrófsága idejében készült, Pohl Artúr szerint 1489-ben, így az éremlelet fél évszázadnál valamivel hoszszabb időt fog át (1430--37 -- 1489). Az utolsó éremlelet tehát a templomrész építési idejénél kevéssel későbbre esik. Az éremleletben szereplő utolsó veretési évszámot, 1489-et, s minden bizonnyal a Hunyadi János-féle pénzt is külön kell tárgyalnunk, ugyanis a quartingok forgalmazása jóformán nem élte túl kibocsájtásuk idejét. Zsigmond királynak ezt az utolsó éremveretét már 1430-ban is, a kibocsájtás évében majdhogynem névleges ezüsttartalommal kezdték veretni, mivel ezüsttartalma 1:7 arányban viszonyult réztartalmához, egy aranyforint 400 quartingot tartalmazott. E pénzfajta külsejében is hasonult a rézérmékhez, legfeljebb egyes pénzdarabok sejtették enyhe ezüstös csillogásukkal a gyér nemesfémtartalmat. A veretés hét éve alatt e pénz még kétszer veszített értékéből, éspedig 1432-ben és 1435-ben. 1432-ben egy aranyforint 1000 quartingot, 1435-ben 6000 quartingot ért. Nem tudtuk ellenőrizni az ezüsttartalom valóságos arányulását a vereteink réztartalmához, s ez elsősorban azért kár, mert valószínű, hogy e valóságos arány sokkal inkább érzékeltette volna azt a közvetlen kapcsolatot, ami mindenképpen fennállt a pénzérték általános csökkenése és a verdehelyek egymásutánisága között, vagy pedig kimutatta volna azt, hogy az értékcsökkenés egyformán érintette az összes verdehelyeket (ennek az illető városok története szempontjából is jelentősége lehet). Ez a megállapítás azért is hasznos lett volna, mert a legtöbb quarting pozsonyi és főleg kassai veret, márpedig Pohl mindkét városból származó pénzt egy és ugyanazon, 1430 és 1437 közötti időszak produktumának tartja. A darabonként végzett súlymérés eredménye viszont nem egyöntetű. A 16 kassai városi veret átlagsúlya kb. 0, 39 g, a 3 db. pozsonyi városi vereté 0,51 g, a 12 db. pozsonyi kollektív vereté 0,3 gr. Pohl 0,48 g-ra állapítja meg a quarting “ideális” átlagsúlyát (tehát olyan darabokat vesz alapul, amelyek nem kopottak, vagy töredékesek. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy az átlagsúlyok alapján nem állapíthatjuk meg, vajon a hét kibocsájtási éven belül a verdehelyek felcserélődtek-e, vagy sem. Nem tudhatjuk meg, arról van-e szó, hogy a pénz elértéktelenedésének folyamata egyformán érintette-e a quarting kibocsájtásában működő összes verdehelyeket, vagy pedig e folyamat során különböző verdehelyeken bocsájtottak-e ki egyre rosszabb minőségű quartingot. A megállapított átlagsúlyok ugyanis főleg a pozsonyi városi veretek esetében darabonként nagy eltéréseket mutatnak egymástól: kb. 0,31 g-tól (az 18467 lt. sz. esetében) egészen kb. 0,83 g-ig (ennyi a 18469 lt. sz. quarting súlya). A kassai veretek viszonylag a legstabilabbak: kb. 0,23 g-tól (18472 lt.sz.) kb. 0,63 g-ig (18486 lt. sz.) terjed a 16 db. kassai veret súlya, legtöbbjük kb. 0,28-0,49 g között van (ne feledkezzünk meg arról, hogy számos érme kopott, vagy töredékes). A vargyasi érmek közül a legkisebb eltérést az a néhány pénz mutatja, amely ismeretlen verdéből (vagy verdékből) származik, ez megfelel a P 124-60-as változatnak. E pénzek súlya kb. 0,38-0,48 g között váltakozik, megőrzési állapotuk viszonylag jó (kevéssé kopottak és töredezettek). E négy pénz átlagsúlya kb. 0,43 g. Pohl közlése szerint a quartingot legalább 14 éremverde bocsájtotta ki, átlagsúlya pedig -- mint azt már említettük -- 0,48 g. Így aztán nem kizárt, hogy a P 124-60-as változatot képviselő négy érme a quarting veretése bizonyos szakaszának felel meg, amikor az átlagsúlynál valamivel kisebb súlyú pénzt bocsájtottak ki, már a pénz elértéktelenedési folyamatának valamely fázisában. Persze e feltételezés nem válhat bizonysággá a megfelelő vegyelemzés, az ezüsttartalom pontos arányainak ismerete nélkül. S bár fennmarad az igen megalapozott kérdőjel, úgy hisszük, meg kellett említenünk e súlymegállapításokat is, mert az ismertetett súlyeltérés is alátámasztja az esetleges későbbi jó minőségű vegyelemzés eredményét.
A vargyasi éremlelet helye a pénzforgalomban kézzelfoghatóbban ragadható meg a fémtartalom és -arányok tanulmányozásánál. A szóban forgó éremlelet a Zsigmond-féle éremkibocsájtások erdélyi és bánsági forgalmának lelethelyeit gyarapítja. Eddig összesen 8 helységről tudunk, ahol Zsigmond-pénzeket (is) tartalmazó éremleleteket és külön pénzdarabokat fedeztek fel, de sok esetben nem ismerjük a névértéket. A felfedezések nagy többségét (7 esetben: leletet vagy külön pénzdarabot) a Bánságban találták. Egyetlen lelet származik Kolozsvár nyugati határához közel fekvő Szászfenesről (Floreşti). Ez a földrajzi megoszlás igen értékessé teszi a vargyasi éremleletet, mivel tudomásunk szerint eddig ez az egyetlen székelyföldi Zsigmond-pénzlelet (hiszen bízvást minősíthetjük ennek, ha eltekintünk az összesen két későbbi verettől).
Mivel a quartingot már kibocsájtása pillanatában alacsony névértékű pénznek verték, s az értéke állandóan csökkent a kibocsájtás hét éve alatt, nyugodtan állíthatjuk azt, hogy 1437 után megszűnt a forgalma, vagy pedig legfeljebb ideig-óráig helyi érdekű forgalomban maradt, a politikai-gazdasági mélypont néhány következő éve alatt (főleg Albert és Erzsébet uralkodása idején). A Hunyadi János- és Mátyás-féle pénz minden bizonnyal - jobb, értékesebb veretekként - később foroghatott és az elrejtés alkalmával kerülhetett, talán egy és ugyanazon tulajdonos vagyontöredékeként, közös éremegyüttesbe a qartingokkal. Ez valamikor a 15. század végén történhetett, a Mátyás király halála és II. Ulászló trónralépése kiváltotta zavargások idején.
A vargyasi éremlelet a Zsigmond-quartingok viszonylag nagy száma és főleg a székelyföldi lelőhely egyedi volta, közelsége Székelyudvarhelyhez, mint körzeti pénzforgalmi központhoz avatja érdekessé.