RAVASZ István

Székelyföldi harci események, 1994. augusztus vége -- szeptember közepe

(A dolgozatról)

A Iaşi--Kisinyov-i csatát követően, Románia átállásával Németország nemcsak a Balkán Drinától keletre eső részének ellenőrzését veszíti el, de a Vaskapu--Déli-Kárpátok vonalán kialakított védelem lehetőségét is. A Moldvából visszavonuló német és a magyar csapatok a Keleti-Kárpátokban megállítják ugyan a szovjet előnyomulást, de a Vörös hadsereg már Belgrád térségében tör ki az Alföldre, így nemhogy a székelyföldi zsák, de rövid idő múltán egész Észak-Erdély védelme is illuzórikussá válik. Az 1944. szeptember 5--12. közötti, tordai csataként emlegetett magyar--német ellentámadás a Déli-Kárpátok szorosainak birtokbavételével már rég elkésett (a szovjetek már bent voltak Dél-Erdélyben), és valójában a viszonylag védhetőbb és talán még elérhető Maros-vonal elérését és biztosítását célozta. Az első három nap sikerei után a támadást a román és szovjet csapatok megállítják, egyetlen eredménye Kolozsvár védelmének időleges biztosítása. A magyar hadvezetés különben, erőit kevesellve, eleve ellene volt, a politikusok döntöttek. A tordai csatát megelőző és vele párhuzamos székelyföldi harci események itt közölt tárgyalása a szerző kandidátusi értekezésének (A tordai csata, 1995) vonatkozó része. A Székelyföld kiürítésével foglalkozó fejezetet az ACTA - 1997 évkönyvben kívánjuk közölni. (A szerkesztő)