SZÉKELY Zoltán

Dr. Molnár István (1910--1997)

A székelyföldi tudományos élet egyik nagy öregje, dr. Molnár István eltávozott örökre munkatársai, barátai, tisztelői köréből. Élete és sokoldalú munkássága nemcsak kora, hanem a következő nemzedék számára is példamutató volt.

Unitárius papi családból származott, már a szülői háztól magával hozta hitéhez és népéhez való ragaszkodását és azt a törekvését, mely az egész életét jellemezte, hogy a maga környezetében népe tárgyi és szellemi értékeit az utókor számára megmentse. Erre készült már egyetemi hallgató korában, ezt valósította meg, mint tanár, mint az ifjúság kiváló nevelője, mint muzeológus.

Kitűzött célja megvalósítására közvetlen, megnyerő egyénisége nemcsak az ifjúságot, de a környék lakosságát is meg tudta nyerni. A nevéhez fűződik egy olyan intézmény megalapítása, mint a Székelykeresztúri (nevéről ma Molnár István) Múzeum, mely rangos helyet foglal el az ország múzeumai között. Sokoldalú tevékenységét jól jellemzi, hogy néprajzosi felkészültsége mellett hely- és művelődéstörténettel foglalkozott, bekapcsolódott a régészeti kutatásba, érdekelte a képzőművészet, és megszerkesztette múzeumának 25 éves fennállása alkalmából annak emlékkönyvét. Munkássága eredményeinek elismeréseként több bel- és külföldi tudományos társaság tagjai közé választotta. A város, Székelykeresztúr, ahol egy életen át tevékenykedett, díszpolgárává avatta. Élete művének a betetőzése volt, hogy az általa alapított intézmény 50 éves fennállásának évfordulóját megérte, és annak fejlődéséről beszámolhatott.

Az 1944. év után bekövetkezett politikai rendszerváltás idején a 40-es évek végéig még nevét, intézményi szerkezetét is őrizni képes Székely Nemzeti Múzeum igazgatóválasztmányába szigorúan szakmai szempontok alapján került be, Udvarhely vármegye képviselőjeként. A múzeummal és igazgatójával kialakult kitűnő kapcsolatát múzeumalapítási tervében is gyümölcsöztetni tudta. A Székelykeresztúri Múzeum létrejötte után a két múzeum hosszas és eredményes tudományos együttműködését eléggé bizonyítják önmagukban is a háromszéki néprajzi gyűjtések és feldolgozásuk, és a számos, Küküllők-menti közös ásatás (Székelykeresztúr, Fiatfalva, Székelyszállás, Székelyszenterzsébet, Siménfalva, Kisgalambfalva). A sepsiszentgyörgyi múzeumi évkönyvekhez nyolc, a Hargita megyei múzeumok Acta Hargitensia I. kötetéhez további tanulmánnyal járult hozzá.

Búcsúzunk a közösségéért felelős írástudótól, szakembertől és jóbaráttól.