BARTÓK Botond

A délkelet-erdélyi késő eneolitikumi (rézkori) felfedezések korszakolása

(Kivonat)

A Tisza műveltség és annak későbbi szakaszai régészeti leletei Délkelet-Erdélyben aránylag egységesek. Az időrendi korszakolás valamint a műveltség szerinti felosztás elsősorban a feltárt cserépanyag túlnyomó többsége szerint történik. Ezek mellett, bár kisebb mértékben, a kő-, csont- és fémtárgyaknak, főleg a rézből készítetteknek is megvan a maguk fontossága. A kronológiai és műveltség szerinti felosztásban, különösen a cserépanyag elemzésében valós segítséget nyújt a Bodrogkeresztúr, Pusztaistvánháza, Hódmezővásárhely-Kotacpart, Deszk, Jászladány, Hódmezővásárhely-Kökénydomb stb. településeken feltárt anyaggal való analógia. A kőtárgyaknál, mint az obszidián-, andezit- és kovalemezmagok esetében, bár kis mennyiségben, a bodrogkeresztúri műveltséggel való analógiát a ludasi állomás előtti Marosgezse községi kőbányában feltárt sírbeli leletek képezik. A délkelet-erdélyi településeken feltárt fémtárgyak és eszközök rézből készültek, és kronológiailag a bodrogkeresztúri műveltséghez sorolhatók. A tiszapolgári törzseket Románia területén Româneşti néven ismerik, e megnevezést Petre Roman kutató használta legelőször, a Temes megyei Tomeşti község Româneşti barlangban talált jellegzetes leletek alapján. A Tiszapolgár és Româneşti típusú műveltség képezi a helyi neolitikum további, eneolitikumi fejlődését, melyet a délkelet-erdélyi településeken is megtalálunk.