CSEREY Zoltán

Vasútépítési törekvések a Székelyföldön a 19. század utolsó felében, különös tekintettel a Sepsiszentgyörgy--Csíkszereda vonalrész kiépítésére

(Kivonat)

Az országnak a 19. század második felében kezdődő kapitalista fejlődése a Székelyföldre előbb negatív hatásaiban jelentkezett (elszegényedés, kivándorlás). A felemelkedés egyik alapfeltételét az ország közlekedési keringésébe való bekapcsolás, mindenekelőtt a vasúthálózat kiépítése jelenthette. A székely vasutak kiépítésének eseményeit három elkülöníthető időszakra tagolhatjuk. Az első a 80-as években kibontakozó mozgalom, amely elsősorban a sajtó segítségével igyekezett az egyes tervek számára híveket nyerni. A következő szakaszt 1891-től számíthatjuk, amikor megalakult a marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara, amely elsőrendű feladatának tekintette az általános gazdasági felemelkedésért munkálkodás keretében a székely vasútak hálózatának minél ésszerűbb kidolgozását. Végül 1894--95-ben létrehozták a székelyföldi vasutak megépítéséről szóló törvényjavaslatot, amelynek törvényerőre emelkedésével minden akadály elhárult pl. a Sepsiszentgyörgy--Csíkszereda és ezzel egyidejűleg a Csíkszereda--Gyimes vonalszakaszok elkészítése elől is, amelyek finanszírozását az állam majdnem teljes egészében magára vállalta (utóbbi akkoriban nemcsak technikai megoldások szempontjából, de a költségeket tekintve is Magyarország legdrágább vasútvonalának számított). A Madéfalva--Gyergyószentmiklós leágazás 1907-ben, a Gyergyószentmiklós--Déda bekötés Marosvásárhely irányába 1909-ben valósult meg.