FERENCZI Géza
FERENCZI István

A kora középkori kelet-erdélyi mészhabarcskötésű várak
kérdéséhez (I. közlemény)

(Kivonat)

A szerzők Erdély keleti határhegységei belső “bélésének”, a vulkáni eredetű Görgényi- és Hargita-hegység nyugati vegződéseinek egyikére-másikára (közepes, 800-1000 m magasságú nyúlványok), valamint a belső-kárpáti, alacsony Persányi-hegység bizonyos hágói, átjárói védelmére épített erősségeket ismertetik. Ezek: a parajdi Rabsonné-vára, a székelyvarsági Tartód-vára, a Firtos-vára, a székelyudvarhelyi Budvár, a homoródoklándi Kustaly-vára, Rika-vára stb. (Utóbbit a szerzők nem kutatták régészeti ásatással, de több ízben is fölkeresték.) Míg az első három viszonylag nagyon kevés régészeti anyagot kínált, a legsokoldalúbb, szám szerint is legbőségesebb emlékanyag Kustaly-várából került elő.

A fölsorolt erősségek mindenike végeredményben egyetlen használati időről tanúskodik, kivéve a székelyudvarhelyi Budvár. Ennek a csekély terjedelmű fennsíkját az újabb kőkortól (neolitikumtól) kezdve több koron keresztül lakták. Itt emberi településről beszélhetünk a bronz-, a korai- és kései vas- (dák-) korban (ez utóbbiban nagyon nevezetes volt a szerepe), valamint a népvándorlás korának több évszázada után a kora középkor első századaiban.

A szerzők a napfényre jutott régészeti anyag alapján a mészhabarcskötésű-kőfalú erősségeket az I. (Szt.) László magyar király uralkodása idején (1077--1095) megismétlődött keleti lovasnomád (úz és kun) támadások kivédésére építtetett védelmi rendszer elemeinek tekintik. (Az anyag több évtizedes hányattatás után jelenhet meg végre. Tekintettel arra, hogy a tanulmánynak éppen ezért tudománytörténeti szempontból is van dokumentumértéke, változatlan formában közöljük, tehát nem eszközöltünk húzásokat még pl. az olyan bőven idéző helyeken sem, amelyeknek az ilyen terjedelemben való tanulmányba kerültét akkoriban elsősorban a szélesebb közönségtől elzárt régebbi irodalom, pl. Orbán Balázs-szövegek ilyen úton való nyilvánossá tételének, szellőztetésének mind ritkább lehetősége indokolta. Szerk. megj.)