PÁL Judit

A székelyföldi vasutak kezdetei és jelentőségük

(Kivonat)

A polgári átalakulás kezdetei a Székelyföldet a Monarchia legkedvezőtlenebb helyzetben levő vidékei között találta. A fejlődést lehetővé tevő közlekedési hálózat kiépítése a múlt század közepén vett lendületet, modern átalakulását a vasútépítés jelentette. A vasútépítésnél azonban nemcsak gazdasági, hanem politikai szempontok is közrejátszottak. A fő eldöntendő kérdés az volt, hogy melyik vonal épül meg elsőnek, és milyen vidékeket érint - ez heves vitákat váltott ki. Végül a “Magyar Keleti Vasút” (Nagyvárad--Kolozsvár--Brassó) kiépülésével éri el vasút a térséget, 1871-ben fejeződik be a Székelyföldre irányuló első szárnyvonal (Székelykocsárd--Marosvásárhely) építése is. 1886-ban adták át a Marosvásárhely--Szászrégen vonalat, 1888-ban a Héjjasfalva--Székelyudvarhely, 1891 novemberében a Brassó--Sepsiszentgyörgy--Kézdivásárhely, 1892-ben a Térrét--Kovászna, 1897 áprilisában a Sepsiszentgyörgy--Csíkszereda, ugyanaz év októberében a Csíkszereda--Gyimes-völgye, 1898-ban két részletben a Kis-Küküllő mentén a Balázsfalva--Bonyha és a Bonyha--Sóvárad vasútvonalat, és ezzel, bár a terület igényelte kelet--nyugati irányú fővonalat nem sikerült kiharcolni és megvalósítani, a Székelyföld is bekerült az ország vasúti vérkeringésébe. 1895-ben külön törvény született a székely vasutak kiépítésére. Ennek hatására egészítették ki a meglevő vonalszakaszokat, és épült ki a teljes “székely körvasút” (Brassó--Sepsiszentgyörgy--Csíkszereda--Gyergyószentmiklós--Marosvásárhely), mint “másodrendű fővonal”, amely, ha a szükségesnél kisebb mértékben is, de hozzájárult a Székelyföld modern átalakításához, a városok fejlődéséhez. Jó és rossz oldalaival a mai napig is az ekkor, a dualizmus korában kialakított vasúthálózatot használjuk.