RAVASZ István

Harcok Erdély középső részén és a Székelyföldön 1944. szept. 5-től a hónap közepéig

(A dolgozatról)

1944. szept. 5-én a 2. magyar hadsereg Torda térségében támadást indított déli irányba. A támadásnak nem politikai, hanem katonai célja volt, mégpedig a Déli-Kárpátok gerincvonalának lezárása a szovjet főerők beérkezése előtt. Ez biztosíthatta volna a Kárpát-medence (s vele a Duna-vonal a Vaskapu és Vidin között) lezárását, s ott téli állások kialakítását. Az más kérdés, hogy a katonai cél kizárólag Dél-Erdély (katonai, s nem politikai értelmű) birtokba vételével lett volna megvalósítható. Politikai értelművel már csak azért sem, mert a katonai cél megvalósulása esetén Dél-Erdély lehetett volna a területi bázisa a német politikai vezetés, elsődlegesen Hitler által óhajtott németbarát román ellenkormánynak. Ez pedig semmilyen módon nem lett volna összekapcsolható Dél-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolásával. A támadás teret nyert a román csapatokkal szemben az első három napon, de szeptember 7-én már olyan mértékű volt a szovjet csapatok beáramlása a Déli-Kárpátok átjáróin keresztül, hogy folytatását, illetve a Székelyföld további védelmét lehetetlennek ítélték. Szerencsésebb lett volna Kolozsvár és Marosvásárhely indokolt védelmére eleve korlátozott célú támadást indítani, az Aranyos--Maros--Nyárád védhetőbb vonalig. A csatolt függelékek a terepfeltételeket, illetve a Székelyföld kiürítését mutatják be. Az egyes részek a szerző doktori értekezésének - A tordai csata, 1995 - fejezeteit képezik. (A szerkesztő)