ROEDIGER Lajos

Emlékirat

(A közlésről)

A sajátos, nem tipikusan periférikus fekvésű Székelyföld tudományos, de akár művelődési életének története is tele van fehér foltokkal. Kiragadva az 1867--1946 közötti korszakot, mindenekelőtt a megfelelő szakmai nyilvánosság időszakos és elégtelen volta a szembetűnő, ezzel magyarázható az a számos elfekvő, kéziratban maradt vagy csak helyi sajtóban közzétett szellemi teljesítmény, amelynek ma már értékelését is csak komoly előzetes feltáró munka után végezhetjük el. Amikor a Székely Nemzeti Múzeum beindította a „Szellemi sivatag” tudománytörténeti Délkeleti Intézet-kutatóprogramot, amely elsősorban a régió reprezentatív tudományos intézménye-közgyűjteménye történetének prizmáján át kívánja a témát megközelíteni, kézenfekvő volt az első szemrevételezést a részben a múzeumban maradt, részben a Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltárba átkerült Roediger Lajos-hagyatékon kezdeni. Roediger Lajos színes, sokoldalú egyénisége, megélt magas életkora (1854. március 8., Torja -- 1941. február 20., Kovászna) és életének változatos helyszínei kivételes rálátást kínálnak arra nézve, hogy honnan indultak és milyen körülmények között, milyen látásmód birtokában dolgoztak azok, akik a régió tudományművelésének szolgálatát a vizsgált korszakban felvállalták. Roediger emlékirata az indulásra világít rá, az első világháború végéig örökíti meg részletesebben az életút pillanatait. Régiónkbeli, további munkásságát a hagyaték feldolgozása teheti átláthatóvá: az idei évkönyv kezdi közölni a néprajzos Roedigerről feltártakat, a következőben kívánjuk megkezdeni régészeti, geológiai, meteorológiai, fényképészeti örökségének nyilvánossá tételét. Az emlékiratot a közlő Kónya Ádám előszavazta és látta el jegyzetekkel. (A szerk.)