LÁSZLÓ Attila
KOZÁK Miklós

Pliocén--pleisztocén vulkanoszediment szintek a Baróti-medence fiatal 
üledéksorában

(Kivonat)

A Baróti-medence kréta aljzatára települt max. 500 m vastagságú pliocén-pleisztocén rétegsorban három nagy piroklasztit-vulkanoszediment rétegcsoport települt, amelyek rétegtanilag markáns vezető szinteket alkotnak. Anyaguk a medence É-ÉK-i peremét határoló hargitai andezites vulkáni vonulat DK felé fiatalodó egységeinek működéséhez kapcsolódik, így radiometrikus korvizsgálatok alapján párhuzamosíthatók (László A. et al. 1997). Anyaguk alárendelten települt piroklasztikum, nagyobbrészt áthalmozásból származik. Az alsó vulkanoszediment szint a medencét kitöltő üledékek aljzatát képező alapbreccsába ágyazódott, és a vulkáni tevékenység kezdetét jelöli a Baróti-medence É-ÉNy-i szegélyén. A középső csoport durva agglomerátumos jellege, nagy kiterjedése a Kakukk-hegy--Piliske--Mitács vulkáni centrumok heves robbanásos tevékenységéhez kapcsolódik. A nagy energiájú kitöréssorozat a centrumok szegélyein kialakult egyidejű tengerborítás és magma-víz kölcsönhatások következménye. Ehhez a szinthez kapcsolódik a medencebeli kisebb vulkáni és szubvulkáni testek kialakulása, mint például a Tirko-csoport (László A. 1996a). A felső szint ritmikus lerakódású, vegyes összetételű összlet, amely az alsó vulkanoszediment összlettel azonos módon, fluviolakusztrikus környezetben jött létre. A felső csoporthoz diatomitos tavi üledékek és jelentős mennyiségben a vulkáni utóműködés termékei kapcsolódnak.