WANEK Ferenc

Ásványvízkutatás és szénhidrogének a Keleti-Kárpátokban 1908 előtt (Tudománytörténeti áttekintés)

(Kivonat)

A dolgozat számba veszi azokat az információkat, melyek az ásványvízkutatás révén szolgáltak adatokkal a szénhidrogének elterjedésére vonatkozóan a Keleti-Kárpátok területén, illetve a csatlakozó vulkáni mofettaövezetben (Szejke-fürdő, Kovászna, Málnás--Üvegcsűr, Dragomérfalva, Korond, Kászonjakabfalva, Székelyudvarhely--Kápolna-fürdő, Borsabánya, Bodok), az Erdélyi-medence földgázkincse felfedezését megelőző időkben.

Az így nyert ismeretek felhasználása az erdélyrészi szénhidrogén-kutatás hőskorában egyértelmű, de úgy tűnik, hogy a kutatások eredménytelensége a szervezési és gazdasági nehézségeken túl, a létező kőolajföldtani ismeretek ellenére, jórészt a rosszul felépített munkahipotézisnek és (ezzel összefüggésben) egy makacs tekintélytiszteletnek köszönhető.

Azon kevés szakember (Walter Heinrich, Anton Fauck, de inkább Albert Ernst, Otto Phleps, Konrad Oebecke, és Max Blanckenhorn), akik a kérdést helyesen próbálták megközelíteni, igazuknak nem tudtak hitelt és híveket szerezni, nem tudták a kutatásokat idejében helyes mederbe terelni. Így, ami számukra evidencia volt, a tudós világ nagy része, valamint a vállalkozók, az ipar számára váratlan meglepetésként hatott. Az erdélyi földgáz (újra-)felfedezése az ország gazdaságát felkészületlenül találta.