ALBERT Ernő

Székelyek a Délvidéken -- 1848

(Kivonat)

A felelős magyar kormány már az 1848. évi délvidéki harcok kezdete előtt, májusban segítséget kér a Székelyföldről is, annak ellenére, hogy Magyarország és Erdély uniója ekkor még nem befejezett tény, katonailag pedig a szebeni főparancsnokság, a General Commando nem fogadja el a magyar kormánynak az áprilisi törvények szavatolta főségét. A toborzás ennek ellenére sikeres, elsősorban Háromszéken és Csíkszéken. A háromszéki alakulatok augusztus elején érkeznek meg a Délvidékre, a csíkiak szeptemberben. Az első nagy tűzkeresztség szeptember 21. A csíkiak egy részét novemberben átirányítják Arad ostromához. A székelyföldi csapatok decemberben indulnak haza a déli hadszínterekről, januárban csatlakoznak Bemhez, harcolni, illetve parancsára otthon tölteni fel soraikat. Számos háromszéki tisztet találhatunk közöttük. Egyik része a 2. székely ezred zászlóaljával érkezett, mások más alakulatokkal jutottak oda. Meg kell említenünk jónéhányuk nevét: Rétyről származott Antos János honvéd ezredes, a sepsiszentgyörgyi Ackermann Ferenc ezredes már májustól a Délvidéken tartózkodott, Aulich Lajos a háromszékiekkel vonult a táborba, Baróton született Beke Gyula, szintén innen indult ifj. Beke József honvéd ezredes, aki a Délvidékről hazatérve Háromszék katonai parancsnoka lett. Sepsiszentgyörgyi Daczó Zsigmond honvéd őrnagy, aki a következő évben a segesvári csatában halt hősi halált. Papolcon született Kiss Sándor honvéd ezredes, Bem altábornagy bizalmi embere, később hősiesen harcolt a Tömösi-szorosban az oroszok nyári betörésekor. Uzoni Pünkösti Gergely, akinek nevét már az alsócsernátoni gyűléssel kapcsolatban említettük. Hősiesen harcolt Sárosi Ferenc honvéd őrnagy, a bibarcfalvi Szabó Ferdinánd alezredes, a kézdivásárhelyi Szász Dániel őrnagy és Török József alezredes. Bélafalvi Tuzson János, aki hazatérve a következő évben már a háromszéki csaták végén Bem altábornagyot kísérte moldvai útjára.