Daniel SPÂNU

A szkíta--szibériai állatstílus eredete

(Kivonat)

A “szkíta--szibériai állati motívumos stílus” kifejezés valójában régi sztyeppei népek díszítőművészetét fedi. Ezek a népek egy bizonyos (ez esetben állati) motívumos formakincset alkalmaztak, sajátos esztétikai elveknek és ítéletnek megfelelő, a formákat valós modellek értelmezése nyomán visszaadó stílust alakítva ki. Ez a sztyeppei művészet hatalmas területen terjedt el, Kelet-Európától Mongóliáig és Kelet-Szibériáig, a közép-ázsiai sivatagoktól a szibériai tajgáig, több regionális koncentrálódással. Ami a Fekete-tengeri nomád világot illeti, itt a nomád és a görög, valamint a közel-keleti (Asszíria, Urartu) művészet közötti rendkívül szoros kapcsolatok döntő befolyást gyakoroltak a fejlett szkíta művészet kikristályosodására. A Fekete-tengeri görög gyarmatok folyamatos befolyása fokozatosan a formák realisztikus alakítását hozta előtérbe, eltávolítva a szkíta (elsősorban aranyműves) művészetet absztraháló modorától, de szimbolikus tartalmait nem érintette.