Párhuzamos történetek (1945--1956)

Új alternatívák. 1949--50: Haáz Rezső 1913-as alapítású székelyudvarhelyi iskolai gyűjteménye múzeummá önállósul (ma nevét viseli). Molnár István, a SzNM vezetőségi tagja a SzNM segítségével 1946-os iskolai gyűjteményét önálló székelykeresztúri múzeummá fejleszti (ma nevét viseli). Csíkszeredai Rajoni Múzeummá önállósul az 1930-as gyökerű, időszakonként SzNM-érdekeltség csíki gyűjtemény (ma ismét Csíki Székely Múzeum).

1950: Korábbi alternatívák lezárulása -- az állam végleg megtiltja Udvarhely megyének is, Csík után, hogy a SzNM-ot finanszírozza: a SzNM ezután helyi, ill. állami finanszírozású. Herepei bonyhádi Székely Múzeumának felszámolása a korábban Sepsiszentgyörgyről induló romániai tiltakozás ürügyén. Az ETI-ben egykor képviselt intézmények közül a Bolyai TE mellett ekkor már egyedül a SzNM önálló magyar tudományos intézmény (1960-ra egyedül marad). 1949. 07. 01.: a múzeumot államosítják. 1950: tisztázása, hogy ez tulajdonjogilag, szervezetileg mit jelent. 1952-ben a Magyar Autonóm Tartományhoz kerül, és betiltják nevének használatát („Székely Nemzeti Múzeum nem lehet, mert olyan, hogy székely nemzet, nincs”). 1955: felszámolódik a közgyűjtemény jogi képviseletét (igazgató-választmány) 1949 után legalább adminisztratív vezetésként utódlani próbáló testület. Az intézményi folytonosságot a helyén maradó igazgató és a személyzet biztosítja.

1952: A közigazgatási átszervezés (tartományok, rajonok) lehetőséget teremt egy gyergyószentmiklósi múzeum létrehozására is (ma Tarisznyás Márton Múzeum). 1954--59: Sepsiszentgyörggyel közös kezdetek után a csíki és gyergyói múzeumok szakközlése, Kovács Dénes letartóztatásáig, amelyet követően a csíki múzeumban kényszerűen minden elölről kezdődik. 1955, 1957: az 1990-es évekbeli EME vezető magja történésznemzedék jelentkezése.

1956 Erdélyben

Túlélők (1956--1989)

1956: A SzNM (Sepsiszentgyörgyi Tartományi Múzeum) publikációs lehetősége ellehetetlenül, egész a megyésítésig, amikor Háromszék újra önállósul (1968). 1960: a Magyar Autonóm Tartomány Maros-Magyar Autonóm Tartománnyá szervezésével a csíki múzeumi publikáció is megszakad. 1957-től a kolozsvári Korunk és a NyIRK ad lehetőséget tudományos publikációra, az 1970--80-as években a legnagyobb romániai magyar tudományos intézmény lényegében a kiadványaihoz-sorozataihoz szakmai műhelyeket szervező, Bukarest központú Kriterion Könyvkiadó. Szellemi találkahely még A Hét, a Művelődés folyóiratok.

1969--86: Az Aluta, a legnagyobb kisebbségi magyar szakmai periodika saját publikációs teret biztosít a régió, mindenekelőtt a Múzeum meg eddig sem szakadt jelentős régészeti, néprajzi, természettudományi stb. kutatásának. 1971--72, 1974, 1980: Hargita megyei múzeumi kiadványok.

1972: 1932-re visszamenő előzményekkel, az 1969-ben létesített kiállítóhelyet a ma autonóm kézdivásárhelyi múzeummá fejlesztik, a Kovászna megyei múzeum részlege lesz. 1973: Id. Haszmann Pál a SzNM skanzennek szánt anyagát is felhasználva Csernátonban tájmúzeum jellegű részleget hoz létre (ma a nevét viselő autonóm intézmény). 1979--82: a sepsiszentgyörgyi főépület kibővítése az 1940-es évek eleji Kós-tervek alapján.

1984: Az 1959-ben románná egyesített kolozsvári egyetemen gyakorlatilag csak a magyar tanszéken marad magyar nyelvű oktatás. 1979-es kezdetekkel, az 1980--83-as Etnológiai kör ellehetetlenülését követően 1984 után Csíkszeredában kulturális antropológiai műhely tisztul le. A Hét és a TETT hasábjain “publikációdömping” és heves sajtóviták. 1985--89: Sepsiszentgyörgyön tudásszociológiai irányba fejlődik a Megyei Könyvtár támogatta értelmiségi műhely. 1989--90: a csíkszeredai műhely kommunikációs antropológiai munkacsoporttá szervezi magát (KAM, később KAM-RAKK néven a kilencvenes évek legdinamikusabb határon túli magyar kutatóközpontja; Romániában a legnagyobb hatású is ugyanakkor).

1988--89: Magyar és kelet-európai változások. 1989. 12. 23.: A diktatúra bukása Romániában.